A Gnózis alkalmazása
Az elméletek félreértésekkel és gondokkal töltötték meg a világot. A káosz, amelybe az emberiség került, a rosszul használt értelemnek a gyümölcse.
Egyenesen meg kell mondanunk önöknek, hogy az alkalmazás nélküli műveltség csak problémákhoz, és az ellentmondó fogalmak harcához vezet.
Nem tagadhatjuk, hogy ma pontosan két áramlat van a világban, amelyek életre halálra harcolnak egymással az uralkodásért. Elsősorban, létezik a szellemi irányzat, amelyet minden vallás, iskola és hit alkot. Másrészt, van a materialista irányzat, és az ő dialektikája stb. ...
A spirituális irányzat azt hiszi, hogy ő és csakis ő birtokolja az igazságot. A materialista, ateista, szintén azt feltételezi, hogy birtokolja az igazságot. A szellemi irányzat a Szellem-Isten kultusznak áldoz, bármilyen nevet is ad neki: Allah, Brahma, Isten stb. A materialista irányzat az Anyag-Isten kultuszának hódol, szintén függetlenül a megnevezéstől.
Két irányzat van. A szellemiség a saját elméleteire támaszkodik. A materializmus a sajátjaira. Kinek van hát igaza? A jobb vagy a baloldaliaknak?
Anélkül, hogy bárkinek az érzékenységét megsértsük, azt mondjuk, hogy a valóságban sem egyik, sem másik nem ismeri az igazságot.
A spiritualizmus és a materializmus fanatikusai olyan elméletekkel, hipotézisekkel és feltételezésekkel töltötték meg a világot, amelyeket sohasem próbáltak ki.
"Az ember, aki nem ülteti gyakorlatba a metafizikáját, olyan mint egy szamár, könyvekkel megrakva", mondta Mohamed.
Az elméletek már fárasztóakká váltak, és újból és újból eladják őket a piacon... És akkor?
A szerzők ellentmondanak önmaguknak a műveikben. A szerencsétlen olvasó a kétségek keserű poharából kell igyon. Az elméletek csak elfoglaltságot teremtenek és megkeserítik az életet.
Az intellektus szerencsétlen emberei az óceánt egyetlen kristályedénybe szeretnék beletenni, feltételezik, hogy az egyetemek ellenőrizhetik a világmindenség összes bölcsességét és, hogy a Kozmosz minden törvénye köteles az öreg akadémiai normáknak eleget tenni.
Az értelem szerelmesei igényt tartanak a Természet arkánumainak a vizsgálatára, az elme szegényes képességeivel. Nem tagadhatjuk, hogy az elme és az értelem hasznosak a gyakorlati életben, hogy néhány mindennapi feladatot elvégezzünk, de elvárni, hogy az értelemmel vizsgálni és megoldani tudjuk az élet és halál nagy misztériumait, olyan mintha a csillagokat mikroszkóppal és a baktériumokat pedig teleszkóppal vizsgálnánk.
A valóságban az intellektuális információ nem egy megélt dolog. A műveltség nem tapasztalás. A kísérlet, a próba, a bizonyítás kizárólag a három dimenzióban nem minden, nem teljes.
A bensőnkben léteznek olyan, latens állapotban levő, felsőbb képességei az elmének, függetlenül az értelemtől, amelyek képesek bármilyen jelenségről közvetlen megismerést és tapasztalást nyújtani.
Meg kell értenünk, hogy a vélemények, fogalmak, elméletek, feltételezések nem jelentenek ellenőrzést, kísérletezést, teljes tudást egyik vagy másik jelenségről.
Az elméletek semmire sem jók; gyakorlatiassá kell válnunk, és személyes megélésen át kell megismernünk a létezésünk célját.
A tanuló itt és ott keresgél, olvas és újraolvas, egyre több okkult, vallás, filozófia, etika és mágia könyv kerül a kezébe, és az egyetlen dolog, amit a szerencsétlen aspiráns elér, az, hogy rettentő kétségekkel és intellektuális zavarral telik meg. Millió elmélet és ezernyi szerző létezik. Egyesek mások gondolatait ismétlik. Mások ezekkel harcolnak, mindenki egy ellen, és egy mindenki ellen, és a valóságban mindenki mindenki ellen.
Egyes szerzők azt tanácsolják a tanítványnak, hogy legyen vegetáriánus, mások azt mondják, hogy ne legyen; egyesek azt ajánlják, hogy végezzen légzőgyakorlatokat; mások azt mondják, hogy ne végezzen. Az eredmény rémisztő a szegény kutató számára. Nincs mit tennie. Vágyik a fényre, könyörög, kiált, és semmi, semmi, egyáltalán semmi. Mit kell tenni? Mit kell tenni? Mit kell tenni?
A misztika területén sok, különösen spirituális embert ismertem, "csoportok hőseit". Sokan közülük vegetáriánusok, önmegtartóztatóak, erényesek stb. stb., és általában nagyon őszinték, a legjobbat akarják az őket követőknek, de éppúgy kínlódnak, mint mindenki más, szenvednek, titokban sírnak. Soha nem látták szerencsétlenek azt, amiről prédikálnak. Nem ismerik a Gurujukat, soha nem volt részük abban az örömben, hogy személyesen beszélgessenek vele. Soha nem látták az Egyetemes Tudat Síkjait, a Síkokat vagy Felsőbb Világokat, amelyekről annyi szép ábrát és érdekes leírást készítenek.
Mindenféle gőgöt nélkülözve biztosíthatjuk, hogy a gnosztikus tanulmányok gyógyírként szolgálnak a fényre szomjazó kutatónak, a megannyi sötétség közepette.
Olvasó barátunk, a Gnózis kulcsokat és módszereket ajánl, hogy saját magunk, egy tudományos formában tapasztalhassunk meg minden elemet, amely ezt az egyetemes bölcsességet összeköti.
Ezek a gyakorlatok nem irányulnak egyetlen vallás, szekta, iskola vagy hit ellen sem. Mindezen iskolák és rendek valamennyi papja, vezetője, tanítója végezheti ezeket a gyakorlatokat, a képességeinek a fejlesztésére. Így majd jobban fogják tudni vezetni ezeket a csoportokat.
A benső képességek felébresztésének párhuzamosan kell haladnia a kulturális, intellektuális és lelki fejlődéssel.
Joggal mondta Goethe, hogy: "Minden elmélet szürke, de zöld csak az aranygyümölcsös fa, ami az élet" ...