A Gnózist üldöző érdekek
A gnoszticizmus, mint doktrína, különböző alkalmakkor, a történelemben, olyan ellenfelekkel találkozott, akik mindig vulgárisan próbálták bemutatni a gnosztikus megnyilatkozásokat, azzal a céllal, hogy nevetségessé tegyék. Minden időben, a Gnózist, valójában azok támadták, akik semmiképen sem akarták megmutatni, a maga egészében, a teljes, mély tudást, amely lehetővé teszi a filozófiai utak mély értelmezését, és következésképpen a megérdemelt ön-megszabadítást vagy az embernek és a lelki értékeinek a megváltását. Nyilván, a GNÓZIST vagy a GNOSZTICIZMUST ért üldözések hátterében dogmatikus érdekek húzódnak, amelyek fenyegetve érezték a létük folytonosságát a nemzetek szociális talaján.
Bevezetésképpen, ahhoz, amit az előbb bemutattunk, tehetünk egy kérdést, amely gyakran megjelenik egyesek elméjében: A GNÓZIS EGY POLITIKAI ESZKÖZ?
A választ a gnosztikus doktrína alapelveiben kell keresnünk, és nem azon nagyzási mániában, amelytől egyes «politikai vezetők» szenvedtek, akik a világ uralásában látták a sorsuk beteljesedését. A valódi GNOSZTICIZMUSNAK csak egyetlen célja van, amit már elmondtunk az előző fejezetekben, és ami nem más, mint az EMBERT TUDATÁRA ÉBRESZTENI A LÉTÉVEL SZEMBENI KÖTELESSÉGÉNEK, AMI A VALÓDI BELSŐ LÉNYE.
Sohasem a GNÓZIS hibája volt az, hogy egyes alanyok (néha a politikához kötődvén), magukat GNOSZTIKUSNAK gondolván, a rend, a jóérzés, és általában az emberiség elleni tetteket követtek el. Ez hasonló eset a középkor «katolikus inkvizítor urainak» esetéhez, akik messze jártak a keresztény értékek befogadásától, mégis a kereszténység palástjába bújtak, hogy az ártatlan és tanult emberek ellen kövessék el bűneiket. Az igazi keresztények meg tudnak bocsájtani nekünk, és megértik, hogy mit akarunk mondani ezzel a példával. «Nem minden arany, ami fénylik», mondja a népi hagyomány.
Sok, a történelem különféle koraiban létezett pszeudo-gnosztikus, semmilyen szempontból nem felel meg sem a primitív, sem a jelenlegi gnosztikus tantételeknek. A GNOSZTICIZMUS mindig is az AHIMSA tanait (erőszakmentesség) hirdette, és azok, akik az erőszak mellett érvelnek, a feladataikra hivatkozva, és gnosztikusokként mutatkoznak be, azok hű tükröződései az emberiség minden korszakában és doktrínájában megjelenő FARIZEUSSÁGNAK.
Ebben az értelemben nyomatékosan, anélkül, hogy tévedéstől tartanánk, kijelentjük, hogy «A GNÓZIS EGY KIFINOMULT FELFEDÉS VAGY KINYILATKOZTATÁS, EGY FOGALMI SZINTÉZIS, A LEGNAGYOBB VÍVMÁNY».
Itt pedig egy másik fontos tisztázandó kérdés, a lelkiismeretes olvasóink egészségéért: MIÉRT MONDJÁK KÜLÖNFÉLE HELYEKEN, HOGY A GNOSZTICIZMUS SOKKOLÓ?
Aki azt állítja, hogy a Gnózis sokkol, az félreérti az eredeti gnosztikus posztulátumok értelmét, figyelmen kívül hagyja, hogy a gnoszticizmus egy «olyan nagyon belsőséges folyamat, ami nagyon természetes és mély».
A Gnózis, az «ezoterizmus veleje, pillanatról pillanatra fejlődve, nagyon személyes misztikus tapasztalásokkal, és saját tantételekkel». «A gnosztikus ismeretek összetartozása, a személy végtelen belsője, az antik filozófia LÉNYE».
A LÉNYEN, azon intelligens és legmélyebb részt értjük, amely minden emberi lénynek legmélyén megtalálható. A LÉNY a GNÓZISBAN találja meg azokat az dolgokat, amelyekben megnyilvánulhat, és az embert az isteni felé vezetheti. Mégis a LÉNY előtt van egy akadály, amelyet el kell távolítani ahhoz, hogy megnyilvánulhasson bennünk. Ez az akadály az ÁLLATI PSZICHOLÓGIAI ÉNJE az emberi fajnak, bárhogyan is akarjuk nevezni: SÁTÁN, EGÓ, DÉMON, PSZICHOLÓGIAI AGGREGÁTUMOK, NEMKÍVÁNATOS ELEMEK stb. stb.
«A Lényeg, a Tudat, beletéve, beletöltve, palackozva a sajátmagamat, az Egót alkotó különféle elemekbe, sajnos fájdalmasan dolgozza fel saját korlátozottságának az erényét.
Önmagunk megismerése a saját isteni Lényünkkel való eggyé válás».
Kétségkívül, ez a rendkívüli feltárás arra késztet, hogy haljunk meg a bensőnkben (pszichológiai értelemeben), hogy a LÉNY nyilvánuljon meg bennünk. Ha ellenkezőleg, az alvó Tudatban az Énnel haladunk tovább, azt jelenti, hogy a saját benső alvilágainkra ítéljük magunkat és valójában belenyugszunk a lelki összetevők elvesztésébe.
Ez a HALÁL, amiről a GNOSZTICIZMUS beszél, egy mély pszichikai változás, amelyet lassan kell feldolgoznia minden egyes, a megszabadító tudásra vágyakozó személynek, a saját lelki országában. Ezt a változást nem rendetlenül hajtják végre, sem szeszélyesen, hanem metodikusan, didaktikusan, egy FORRADALMI PSZICHOLÓGIA eszközeivel, amely ehhez a célhoz birtokolja a Nemzetközi Gnosztikus Mozgalom gnosztikus tantételeinek a törzsét. Az ellenkezője ennek az volna, ha kijelentjük, hogy a Gnózis egy monasztikus aszketizmushoz kíván visszatérni, és az élet (megértés nélküli) feladásához, ennek a sokkoló következményeivel. Ez nem így van.
A mai időkben, a Kortárs Gnoszticizmus Atyja, Dr. SAMAEL AUN WEOR, egy módszerként, figyelembe vette, az önmagunk fokozatos megértését, amely lassan-lassacskán gazdagítani fogja az őszinte hívőt, aki a megszabadító gnosztikus tapasztalásra áhítozik.
A Gnosztikus Pszichológia az egyiptomiak és a hindu védák régi FILOKÁLIÁJA, és önmagában is mélyen ismeri az emberi lény tanításának a módszerét, az emberi gépezet öt rendeltetését, éspedig: értelem, érzelem, mozgás, ösztön, nemiség.
Vajon sokkoló-e, hogy rendet tegyünk az emberi lény funkcionalitásai között? Vagy jobb, ha az alantas érzelmek, gondolatok, összefüggéstelen mozgások, vad ösztönök, és az ellenőrzést nélkülöző szexualitás rabjaiként haladunk tovább?
Azt, hogy MEGHALNI, hogy MEGSZÜLESSÜNK az élet új (morális, szellemi és pszichikai) megnyilatkozásainak, Jézus, a Nagy Kabír, mondta Nikodémusznak: "Bizony, bizony mondom neked, aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten Országát" (Jn 2,2-3).
Ebben az esetben az Egeken nem ezt, a minket körülvevő, égi teret kell érteni, hanem «a Tudat Egeit», a természet más finom dimenzióit, amelyeket Einstein és Hinton igazolt a párhuzamos világokról szóló elméletben.
Mindezeket a változásokat ki kell váltani az emberben, és ennek az érvnek a bemutatásában a következő bekezdések segítenek:
"A vágy, a paráznaság, az Egóként kitűnni akarás szüli a szerencsétlenségeket és a rendetlenséget, egy meghamisított művet hoz létre, amely kétségkívül az isteni körön kívül esik, mégis ebbe lesz bezárva a Lényeg, a BUDDHÁTA, az emberi teremtmény pszichikai anyaga."
Az ember degenerációba való hullása az alapja minden antik nép Teológiájának.
Filolaoszt (i.e. V. század), a püthagorikust követve, az antik filozófusok azt mondták, hogy a pszichikai anyag, a Lényeg, az Énbe, mint egy sírboltba van bezárva, mint egy vétek bűntetéseképpen.
Platón is hasonlóképpen tanúsítja, hogy így szerepelt az orfizmus doktrínájában is, és ő maga is vallotta.
Az EGÓKÉNT való kitűnés okozta mindig is a rendetlenséget, és bármely angyali lázadás bukását.
Nyilvánvaló a szegény, hibásan embernek nevezett, "intellektuális emlős" megdöbbentő gyengesége és alkalmatlansága arra, hogy az istenség segítsége nélkül emelkedjék fel a föld porából.
Szenvedélyes szavakkal jelentjük ki: Csak a Szent Szellem képes visszacsatolni minket az Igazsághoz, azonban ez csak tudatos (önmagunkon végzett) munkák végzése, és önkéntes áldozatok (a benső pszichoanalízis segítségével) által lehetséges.
Két lelkiállapot nyílik a határozott gnosztikus előtt:
1. A Lény áttetsző, kristálytiszta, személytelen, valódi és igazi útja.
2. Az ÉN útja, a hibákat megszemélyesítő pszichikai aggregátumok összessége, amelyeknek az egyetlen lételeme a tudatlanság.
Felsőbb Én és alsóbb Én csupán két oldala ugyanannak a dolognak, különböző nézőpontjai a magamnak, különféle arcai annak, ami alvilági.
Az Én egy borzalmas, sokkötetes mű; számos múltbeli nap eredménye, egy végzetes csomó, amelyet meg kell oldanunk.
Ajánlott magunkat megmenteni, és ehhez szükséges a teljes eggyé válása annak, aki a megmentő és akit megment.
Az isteni, ami a lélek mélységeiben lakozik, az igazi és legitim megismerési képesség megsemmisíti az Egót, és elmerül a "PURUSHA"-ban, a Lényegben és a teljes megvilágosodás megmenti. Ez a "SALVADOR SALVANDUS" tárgya.
Az a nap, amikor sikerül kiengesztelnünk a "HALITUS DIVINALIS"-t, az lesz a halhatatlan hajnal, és ahogyan illendő, meg fogunk tisztulni, hogy köszönthessük. Mikor ez meg fog történni, a bölcs királyt, Salamont kísérve, együtt kiálthatunk:
Áldott az, ki eléri a Bölcsességet, és elsajátítja az intelligenciát. Mert a szerzeménye becsesebb az ezüstnél, és hasznosabb az aranynál. Értékesebb a gyöngyöknél, és nincs hozzá mérhető kincs.
Jobb kezében hordozza a hosszú életet, és a balban pedig a gazdagságot és a dicsőséget. A szájában az igazság forrása, a nyelvén pedig a törvény és a kegyelem. Az útjai az elbűvölő utak, és minden lépte maga a béke. Az élet fája, annak, aki eléri; aki átöleli, az megáldatik.
Jehova bölcsességével birtokolta a földet; értelmével erősítette meg az egeket.