Gnózis. Fogalom és eredet
Napjaink megzavarodott emberének egy új nap hajnalát hirdetve jelenik meg, mint a boldogság kelő napja, a tegnapi, a mai és az örök Gnózis.
Ez a szó (Gnózis) egy olyan tudás képét hordozza, amelyre égető vágyat érez egy rejtélyes (önkiválasztott) elit, és teljesen elválik a sarlatán, ízléstelen, kétértelmű, spekulatív és teljesen hasztalan intellektualizmustól.
A GNÓZIS szó a minden tudományok tudományára utal, arra a művészetre, amely, egy feltárt elképzelés gyümölcseként, a művével való eggyé válásig emeli a művészt, így adva alakot egy kettős transzcendentális kifejezésnek. A Gnózis nem egy filozófia, de mégis az összekapcsoló láncszem, amely egyesíti a történelem folyamát az emberi gondolkodás fejlődésével, és úgyszintén pontos és logikus választ ad a LENNI vagy NEM LENNI nyugtalanító kérdésére, amelyet minden egyes ember tudatos és megismerhető szintjén vitat meg.
A GNÓZIS önmagában nem egy vallás, mégis, ezzel együtt az igazi "RELIGARE" kulcsa (szerk.: spanyolul a vallást religion-nak írják, a re-ligare jelentése újrakötés), amelyet minden vallási rendszer hirdet, bármelyik is legyen a megjelenésének a kora vagy a kifejezésének a formája.
Sok meghatározás próbálta saját magának kisajátítani az igazi jelentést, amit a GNÓZIS vagy GNOSZTICIZMUS alatt kell értenünk. Ez a dolog bonyolult vitákat szül, mikor bővebben próbálják bemutatni a gnosztikus gondolkodás fejlődését, ami leginkább annak köszönhető, hogy sok megbízható dokumentum, amelyek a régi idők gnózisának a rendszerét strukturálták, ma már nem létezik, és, következésképpen, ez sok "kalandos" kijelentésnek a születéséhez vezetett, amelyekkel egyes, olyan kutatók dobálóznak, akik nem rendelkeztek ezen témákra vonatkozó megfelelő forrásokkal.
A szótárak kiemelik, hogy a GNÓZIS szó görög eredetű, és általános értelmezése egy ISMERETRE utal. Egy mélyebb értelmében, a GNÓZIS szó, egy Modus Operandis-ra utal, amely a Világegyetem fizikai és metafizikai jelenségeit magyarázza az emberrel, mint annak főszereplőjével.
Az eklektikus (elfogulatlan) kutatók mindig is azt mondták, hogy a GNOSZTICIZMUS nagyon bensőségesen, közvetlenül kötődik az emberben a TUDAT működéséhez, azon igyekezetéhez, hogy megfejtse a titkokat, amelyek a létezést az alkotójához kötik és azon következményeket, amelyek ebből az ismeretlen kapcsolatból erednek.
A KERESZTÉNY GNOSZTICIZMUS tudományos tanulmányozásának megvoltak a maga úttörői: Chieslet a XVII. században, de Beausobre a XVIII. században, ahogyan Mosheim is; ellenben a XIX. század eleje volt az, amikor kifejlődött (Horn, Neander, Lewald, Baur stb., dolgozatai). Jaques Matter fontos dolgozata, a "Histoire critique du gnosticisme", Párizs, 1828, 1843-ban, Strasbourgban újra kiadva, jelentette sokáig a klasszikus művet a gnoszticizmusról.
Mindezen szerzők, és még sokan mások, azt hagyják sejteni a kijelentéseikben, hogy:
"Ha a gnoszticizmus csupán holmi doktrinális aberrációk sorozata volna, az első három század keresztény eretnekeitől, a jelentősége tisztán régészeti lenne. De ennél sokkal több, a gnosztikus beállítottság spontán jelenik meg, minden közvetlen átadáson túl. A Gnoszticizmus egy misztikus ideológia, amely szüntelenül, újra megjelenik Európában és a világ más pontjain, a nagy ideológiai és szociális válságok időszakaiban."
Maga Paul Masson Dursel mondja a Gnózisról: "Akkor birtokoljuk a Gnózist, a boldogító tudást, mikor megkülönböztetjük az abszolútot, a maga mélységeiben, attól, ami relativizálja".
A kutató, Serge Hutin, jelenti ki: "Még ha sok gnosztikus egy nehézkes nyelven is beszél a kortárs ember számára, és, legalábbis első látásra, úgy tűnik, mintha egy számtalan csoportból álló összefüggő közösséget alkotnának, a hozzáállásuk lényegében modern: a világ létrejöttével foglalkozó embereknek mutatkoznak, az őket körülvevő problémákra megoldást keresve".
Más, gyakran előforduló fogalmak ilyeneket mondanak: "A Gnózis a szent ismeretek összessége volt, amelynek a titkait szorgosan őrizték a varázslók, és, amely, csakis a Beavatottak számára, az ezoterikus tanulmányok tárgyát jelentette".
A "Gnoszticizmus" szó, nyelvtani felépítésében, a Gnózis tanulmányozásának szentelt rendszerek vagy áramlatok fogalmát tartalmazza.
Ez a Gnoszticizmus egy sor összefüggő, világos és pontos építő alapot von maga után, amelyeket közvetlen misztikus tapasztalás útján ellenőrizhetünk: "Az átok, tudományos és filozófiai szempontból", "A héber genezis Ádám és Évája", "Az eredendő bűn és a Paradicsomból való kilépés", "Lucifer Nahuatl misztériuma", "Az Én, Sajátmagam Halála", "Teremtő Energiák", "Salvador Salvandus lényege", "Szexuális Misztériumok", "A Belső Krisztus", "A Mágikus Erők Tüzes Kígyója", "Alászállás a Poklokba", "Visszatérés az Édenbe", "Lucifer ajándéka" ...
Csakis az ontológiai, teológiai és antropológiai alapokat magába foglaló, a fenti sorokban említett gnosztikus doktrínák, vesznek részt az autentikus Gnoszticizmusban.
Hasonlóan, a GNÓZIS szó más aspektusoknak is az eredetéül szolgált, így a:
PREGNOSZTIKUS: Melléknév, ami azon gondolkodásmódokat jelöli, amelyek kívülről hasonlóak az igazi gnoszticizmushoz, de nem foglalják az általánosabb szerkezetükbe a Gnózis célját.
PROTOGNOSZTIKUS: Bármilyen kezdetleges rendszer, vagy csíra, amely a gnosztikus forrással való egyesülésre vágyik.
Leírva ezeket a szemantikai és nyelvtani tisztázásokat, folytassuk kicsit ennek a "keveseknek feltárt tudásnak" a kutatását, annak történelmi körülményeiről. Így láthatjuk, egy kitűnő kutató mondásai szerint, hogy:
A fenomenológusok, a maguk részéről, különböző és páratlan értékű módon cselekedtek, de annyi biztos, hogy ők voltak az alapvető előmozdítói a gnoszticizmus egy autonóm és autentikus fogalmának, és ezzel lehetővé tették a gnoszticizmus vallástörténeti kutatását, amelynek több mint harminc éve tanúi lehetünk, ma már szerencsére olyan dolgokkal gazdagodva, mint a Nag Hammadi felfedezések, Turfan és Qumran, és az egyre növekvő figyelem, amelyet a hagyományos Keleti gondolkodásnak szentelnek.
A jelenleg birtokunkban levő gnosztikus leletek különböző korszakokból és helyekről származnak. Ami pedig sok szerzőnek kellemetlenséget okoz, az számunkra előny, mert, bárhol is volt a születésének és a létezésének a helye, a gnosztikus lelet mindig ugyanazt a valóságot fejezi ki: EGY TELJES MEGÉRTÉSÉT ANNAK, AMI VAN, amin mindennek a létezését értjük. Ebbe a felfogásba két dolog kerül be:
a)A GNÓZIS
b)A kifejezés vagy leírás, amit ez a Gnózis mutat saját magáról.
Teológiailag azt mondhatnánk, hogy Gnosztikus az, aki birtokolja a Gnózist, a Tudást. Azonban világos, hogy ez a tudás kívül esik a megszokott racionális elemzéseken, ez a Tudás a személy végtelen vagy spirituális belsőjével van összefüggésben.
Következésképpen, Nt.M. Samael szavaival azt vonhatjuk le, hogy:
"Ha birtokolják az ősi Nagy Misztériumok Gnózisát, az azért van, mert a Lény feltáró dinamizmusa által, a tantételek iránti lojalitásnak köszönhetően, néhány ember méltán közel jutott".
Így hát nyilvánvaló, hogy ha bármikor, bárhol, egy embernek sikerült megközelítenie a belsőjében lakozó felsőbb igazságot, képes volt az igazi fény befogadására, amely, hogy Leibniz nyelvezetével éljünk, az "Isteni Monádjának" az eredendő forrásából származik.
Ez az ok, amiért más alkalmakkor ezt mondják:
Ez a Jana, Yana, Gnana vagy Gnózis, nem más, mint Jano Tudománya, vagyis a Beavatási Megismerés Tudománya, Enoichion vagy a próféta Tudománya, és a megnevezés változatai annyifélék, hogy minden nyelvben létezik egy megfelelője, mint például a Jan, Chan vagy Kan, Dan, Dzan, D'jan, Jain, Jian Ioan, Kwan, Swan, Thanos, Chohan, mind egyenértékűek egy Égi Szellem (a Szaturnusz Kormányzója) legmagasztosabb fogalma, egy Nazada, egy Kabír, a szó legteljesebb értelmében.
A MÁGUSOK vagy KABÍROK, a tudat által vagy a LÉNY feltáró megismerése által megvilágosodott emberek, világáról sok spekuláció született. A türelmes olvasónk megelégedésére határozzuk meg a következőket:
A "MÁGUS" etimológiailag a MAGH vagy MAHA szavakból származó szó, amelynek a jelentése NAGY.
A MAHATMA (Nagy Lélek) a PREVÉDIKUS idők Indiájának a papja.
A "MÁGIKUS" szót az ezoterikus tudományokban jártas papokra használjuk.
Másrészről, jó tudnunk, hogy maga a KERESZTÉNYSÉG is (a gnosztikus gondolkodásnál később) a gnosztikus filozófusokban talált először támaszkodási pontokra, hogy azokban az időkben lehetséges legyen a fejlődése.
A Nazarénusok mint Keresztelők voltak ismertek, Szent János Szabinjai és Keresztényei. A hitük szerint a Messiás nem az Isten Fia volt, hanem egyszerű próféta, aki Jánost akarta követni.
Origenész, a Keresztény Egyház egyik atyja (II. Kötet, 150. oldal), megjegyzi, hogy "egyesek azt mondják Jánosról, hogy ő volt a Felkent (Christus)."
Mikor a Gnosztikusok metafizikai fogalmai, amelyek Jézusban a Logoszt és a Felkentet látták, teret kezdtek hódítani, a primitív keresztények különváltak a Nazarénusoktól, akik Jézust, János tantételeinek a megrontásával és a Jordánban való Keresztség megváltoztatásával vádolták. (Codex Nazarenus II, 109. oldal)
Az ANAHUÁK TITKOS TANTÉTELEI művében, a Kortárs Gnoszticizmus Alapító Elnöke, Nt.M. Samael Aun Weor, tisztázza a gnosztikus gondolkodás egyetemességét:
Még ha bizonyos is, hogy bármely gnosztikus rendszerben figyelembe kell vennünk a keleti hellenisztikus elemeket, beleértve Perzsiát, Mezopotámiát, Szíriát, Indiát, Palesztinát, Egyiptomot stb., soha nem kellene figyelmen kívül hagynunk az érzékelhető gnosztikus elveket, a magasztos vallási felekezetekben, a Nahua, Tolték, Azték, Zapoték, Maja, Chibchauszi, Inka, Quechuaszi stb. prekolumbiai amerikaiaknál.
Nyíltan és mellébeszélés nélkül azt mondjuk: a Gnózis egy nagyon természetes képessége a Tudatnak, egy Philosophia Perennis et Universalis.
Figyelembe véve, amit az előző sorokban és oldalakon mondtunk, az olvasó a maga teljességében leszűrheti azt a konkrét, világos és kategorikus tényt, hogy a Gnózis már a kereszténység előtti és, mint a felfedés élő alapja, velejárója a Föld minden primitív kultuszának.
Bárhol megtalálhatjuk egy összefüggő doktrína törzsének a részeként:
a) A pszichológiai önmegsemmisítést, vagyis mindennek a megsemmisítését, ami nem valós, vagyis az EGÓ.
b) Új lelki alkat kialakítása, aminek az alapja a régi, középkori alkimisták tudománya, amelyek szimbolikusan a ?második születéshez? vezetnek, ahogyan Jézus is mondja Nikodémusznak.
c) Az ÁLDOZATHOZATAL érdek nélküli és folyamatos gyakorlása a testvérünk javára, aki az ember...
A GNÓZIS újraértékelésének és aktualizálásának a tanúi leszünk; mert az emberi lénynek az isteni archetípusával való egyesülésének a drámája egy folytonos keresés, az időn és téren túl. Ez az oka annak, hogy a GNÓZIS soha nem lesz sem fanatikus, sem dogmatikus, mert az egyetemes jelleg az oka az örök alkalmazkodásának, a szenvedő világunk minden népéhez és minden az idő alkotta ciklusokhoz.
A Gnózisnak köszönhetően a misztikus tudományossá válhat, és a tudományos pedig vallásossá. Így juthatunk át az értelem által létrehozott szakadékon, a között, amit úgy nevezünk, Isten, és az ember, a teremtés főszereplője.
Nyilvánvaló, hogy a DZSINA vagy a GNOSZTIKUS tudománynak a célja felébreszteni az emberben minden rejtett, végtelen lehetőséget. Ez a munka a gnosztikus zsargonban úgy ismert, mint a LÉNY BELSŐ ÖNMEGVALÓSÍTÁSA.
A Gnózis, a világító tűz allegóriájával, eltávolítja a lélekből azt a mély álmot, amelyben most van, és a lelki edzések módszereit alkalmazza, amelyek az egyes, különleges, TUDATI és TUDATFELETTI állapotok gazdagítására vagy létrehozására szolgálnak.