Kérdések Oscar Uzcateguihez
A Gnózis és a Kereszténység (2/2)
(részlet a Gnosztikus Ontológia című könyvből)
K.: Kérem, amit maga mond az szinte csoda lenne....
V.: Nos, igen. Valóban, a csodák léteznek, ami történik, az, hogy az emberek annyira eltávolodtak a spirituális élettől, hogy manapság csodákról beszélni „gyermekeknek való mesének” tűnik. Viszont el kell mondanom, hogy a Gnózist vagy a Gnoszticizmust gyakorló csoportokban szoktunk csodákat látni. Az emberek manapság már nem hisznek a csodákban, mert csalódtak a sok pszeudovallásban, amelyek materialistákká váltak, és még azon vallások hirdetői sem hisznek a saját hirdetéseikben. Ez nyilvánvaló, azon oknál fogva, hogy a bizonyos vallási csoportosulások elkülönültek a tudományos Spiritualitástól, és nincsenek magyarázataik a rendkívüli metafizikai jelenségekre vagy csodákra.
K.: Ennek a témának a keretein belül, meg tudná mondani, mit gondol a Gnózis egy kisbabáról, aki halva születik?
V.: Nagy örömmel, kedves barátom. Annak a ténye, hogy egy kisbaba halva szülessen, bizonyosan a szülei Karmájának (büntetésének) a megjelenését mutatja. Egy régi karmikus tartozásról van szó, amelyet az ő szülei meg kell fizessenek és ezen rettenetes morális szenvedésen keresztülmenve fizetik meg.
K.: Néha magyarázták, hogy a náci Németország idején léteztek programok az elmebetegek vagy a mentálisan vagy fizikailag korlátozottak szisztematikus eltávolítására, vagy megölésére, hogy megszabadítsák őket azon korlátozásokkal való együttéléstől. Ön mit gondol erről?
V.: Már elmondtuk és meg fogjuk ismételni. Senki sincs felhatalmazva rá, hogy mások életét megszakítsa. Nem lehet eltávolítani más személyeket, azzal érvelve, hogy alsóbbrendű lények, vagy, hogy egy társadalmi rosszat jelképeznek, vagy, hogy azon személyeknek valójában nincs méltóságteljes életük. Semmi sem igazolja ezek közül, hogy megölj egy másik embert. Az emberi élet egy isteni alkotás, és az embernek nincs joga, hogy megrövidítse a társainak az életét. Mikor ezek a dolgok történtek, azért történtek, mert más embereket öltek meg, és a hóhérok teli voltak rasszista gyűlölettel, vagy fanatikusai voltak valamely vallási vagy politikai doktrínának, és mindezek nem másak, mint az ÁLLATI EGÓ, a maga teljességében cselekedve, politikai vagy ideológiai doktrínákra támaszkodva, mindenféle szánalom nélkül.
K.: Mit tud mondani az eutanáziáról?
V.: Ugyanazt válaszolom, mint az előbb. Egy bűntény. Senki sem vethet véget egy társa életének, humanitárius megfontolásokra hivatkozva. Ez egy vétség. Viszont újból azt mondom, hogy, ha az emberek ismernék a Gnózist, tudnák, hogy léteznek módszerek, amelyek által közvetlen kapcsolatba léphetnénk a felsőbb törvényekkel és kérhetnénk ezeket a felsőbb törvényeket, hogy, amennyiben lehetséges, kegyelemből, vessenek véget egy személy szenvedéseinek, amelyik például kómában van, vagy amelyiknek egy szörnyű betegsége van, amely rettentően elhúzódott, és, amely, gyógymód hiányában, halálra gyötri az említett beteget. Ez más dolog. S egészen különböző az igazságszolgáltatást a kezeinkbe venni, és beavatkozni a másik életébe, hogy véget vessünk az életének, a pszeudo-etikánkat, és a hagyományos erkölcsünket követve.
K.: Szeretnék kérdezni valamit öntől. Adódott, hogy egy orosz tudós, akit Jorge Sakoskynak hívnak, felfedezett egy törvényt, amelyet ő keresztelt el SOLIONENSUS-nak. Ezen törvénnyel összhangban, ahányszor a Napon elektromos viharok keletkeznek, ezek aztán a naprendszerünket alkotó világokba érnek és a lakóik között háborúkat és mészárlásokat okoznak. Igaz ez?
V.: Bizonyosan el kell mondanunk, hogy az emberi elmét befolyásolhatják az űrből jövő energiák. Emlékezzen csak, anélkül, hogy messzire mennénk, hogy az elmebetegeket vagy bolondokat még nem túl régen áramütésekkel kezelték, hogy megnyugtassák az őrületüket. Ugyanígy egy távoli csillag vagy csillagképből származó energiáknak az érkezése, vagy a SOLIONENSUS hullámainak az érkezése arra ösztönzi az emberi lényeket, hogy ilyen vagy olyan módon viselkedjenek. Figyelembe véve, hogy az emberi lelket az állati Egó birtokolja, akkor már szinte természetes, hogy az elme egy önző módon reagáljon, és hagyja magát azon, az emberi lény belsőjében negatív módon polarizált áramlatok által vezetni. Ha az emberi lény inkarnálta volna a belsőjébe a Valódi Lényét, más lenne a helyzet. Akkor azon áramlatok a lelki megszabadulásra, a Lényének a benső önmegvalósítására ösztönöznék, de nem áll fenn az eset. Bebizonyították, hogy az Antik Egyiptomban kétszer nyilvánult meg a SOLIONENSUS. Először a fáraói kormány lemészárolt egy egész nemzetséget. A második alkalommal a nép átdöfte egy rézhuzallal egy fáraói dinasztia összes tisztviselőjét. Szintén ismert, hogy a SOLIONENSUS megnyilvánult az orosz forradalom idején, és úgyszintén az első és a második világháború idején. Ezen esetekben emberi lények milliói indultak háborúba, különféle fogalmakkal indokolva azt, mint a haza, zászló, becsület stb. stb. stb. Mindezek vétenek az ötödik parancsolat ellen.
K.: Ön lenyűgöz ezekkel a magyarázataival. Az igazság az, hogy nem figyeltem fel mindezekre, amit ön leír. Rendben, most, hogy ideértünk, nagyon szeretném ha megmagyarázná a hatodik parancsolatot. Ha jól emlékszem, ez a parancsolat így szól: „NE PARÁZNÁLKODJ”. Mit jelent ez?
V.: Barátom, engedje meg, hogy elmondjam, ezzel a parancsolattal kapcsolatban sokfélét mondtak, szándékosan elferdítették. Ez a parancsolat eredetileg azt akarja mondani, hogy: „Ne veszítsd el a nemi vizeidet vagy teremtő vizeidet”. Ez volt eredetileg a jelentése a paráználkodás kifejezésének. Aztán az elbukott egyházak, rosszindulattal, a tömegekkel való jó kapcsolat fenntartását keresve, elfogadták, hogy az említett kifejezés (paráználkodás) a „testi kapcsolatra” vonatkozzon vagy a „mással való szexuális életre, mint az élettársunk”. A valóság az, hogy a paráználkodást nem úgy fordítjuk le mint „testi kapcsolatban lenni, vagy valaki mással lenni kapcsolatban, mint az élettársunk”. Az eredendő igazságot, ezt a kifejezést tekintve, így fordítjuk: „a cselekedet, amely által az ember elveszíti a szexuális energiáit”. Mikor azt mondjuk, ember, ugyanúgy vonatkozik a nőre és férfire is. Casiodor de Reina (1569) régi biblia változata, Cipriano de Valera (1602) által felülvizsgálva, a Léviták könyvének 15. versének 16 sorától a 18.-ig a következőket mondja: „Akinek magömlése van, az mossa meg az egész testét vízzel, de estig tisztátalan marad. Minden ruhát és minden bőrt, amelyet a magömlés ért, ki kell mosni vízben, és tisztátalan marad estig. Ha az asszony a férfival hál, mindketten fürödjenek meg vízben, de estig tisztátalanok maradnak.” Sajnos mindezeket sokan megváltoztatták az elbukott egyházak szövegmagyarázói közül és manapság a paráználkodást a mással, mint az élettársunkkal való szexuális kapcsolattal asszociálják. Ezt végeredményben a kilencedik parancsolat mutatja, amely így szól: „Ne légy hűtlen”. Következésképpen nem kell összekevernünk a hatodik parancsolatot a kilencedikkel. A paráználkodás vétek, még ha a férjünkkel vagy a feleségünkkel is csináljuk.
K.: De nézze, kérem, a katolikus püspökök és zsidó rabbik azt mondják, hogy ezeket a törvényeket vagy tiltásokat azért hozták, mert az akkori emberek nem voltak túl ápoltak, és meg kellett értsék a mosakodás szükségességét... mit tud ön mondani?
V.: Sajnálattal kell mondanom, hogy mindez csupán egy nagy intellektuális koholmánya az összes kegyvesztettségbe hullott egyháznak. Elhiszi-e ön, hogy Mózes idejében az emberek nem tudták mit jelent megmosakodni? Igazán elhiszi ön, hogy Mózes arra vesztegette volna az idejét, hogy a személyes higiéniáról tartson előadásokat? Nem. Nem. Nem. A biblia mélyen szimbolikus. Beavatottak írták, hogy beavatottak értsék, amint már elmondtuk. Az igazság ezt, a hatodik parancsolatot tekintve, sokkal mélyebb. A nemi vizek elveszítése egy nagyon súlyos vétség. Erre utal Szent Pál, mikor ezt mondja: ,,Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szentlélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot soha, bűne örökre megmarad”. A Szentlélek, barátom, az egész Természetben jelen levő szexuális erő. Az ősi fajok embere, aki megelőzött minket a történelem folyamán, nem paráználkodott, hogy szaporodjon, még ha volt is szexuális kapcsolata a feleségével. Létezett, és továbbra is létezik egy mód, amely által a férj és a feleség örvendhet a házasságnak és a szexuális életnek (amely egy legitim joga az emberi fajnak), anélkül, hogy paráználkodásra jusson, vagyis nemi vizek elveszítése nélkül...
K.: De hol van ez a módszer? Én soha nem hallottam, hogy beszéltek volna róla...
V.: El kell mondanom, hogy az ősi keresztény doktrínában minden teljesen tiszta volt. Csupán a Krisztus utáni 300.-ik évvel kezdődő Zsinattal, amelyet Niceaban, tartottak, és később a tridenti Zsinattal, 1500-ban, mindezeket elferdítették és megcsonkították. Ma számos keresztény Biblia létezik, azonban meg vannak csonkítva, és ez nagyon súlyos...
K.: S önök, gnosztikusok, ismerik a szexuális életnek ezt a módszerét?
V.: Természetesen ismerjük, mivel az évezredes Gnosztikus hagyomány által jutott el hozzánk, amely annak ellenére kiállta az évezredek folyamát, hogy sok gnosztikus vitézt üldöztek és égettek meg máglyán. De nem mi vagyunk az egyedüliek, akik ismerik ezt a módszert. Indiában, Pakisztánban, Nepálban és még néhány táján a világnak léteznek olyan emberek, akik ismerik a képletet, amely által a férfi és a nő, a szexuális vizek elvesztéséhez való jutás nélkül egyesülhet szexuálisan. Ennek a neve Indiában a Tantrizmus, Tantrikus Jóga, Kundalini Jóga vagy Agni Jóga stb. Más helyeken ennek a rendszernek a neve „caretza”, és még olyan tudományos társaságok is léteztek, mint az Oneida közösség, akik az Amerikai Egyesült Államokban tanították ezt a módszert, fantasztikus eredményeket érve el, amelyekről ezen a találkozón beszélni nagyon sok időt venne igénybe. Mindezek egy különálló fejezetet jelentenek a tanulmányainkban.
K.: De, bocsásson meg a kérdésért, létezik szexuális élvezet az ilyen típusú kapcsolatban?
V.: Nem csupán létezik, hanem, mi több, ön meghosszabbíthatja a koitusz idejét. Ellenben, a mindenki által ismert szexuális rendszert használva, egyszer a klimaxra jutva, a kapcsolat hirtelen megszakad, egyféle zavartságot hagyva a házaspárnak, és sokszor egy kis hiányt, amely az évek múlásával megnő, és a pár tagjai közötti unalomhoz vezet. Mindezek később maguk után vonják a csalódást és a manapság annyira megszokott házasságtörést.
K.: Mire törekszünk azzal, hogy nem paráználkodunk?
V.: Egész egyszerűen arra, hogy az emberi lény visszatérjen a tudományos szeplőtelenséghez. Ugyanahhoz, amit a régi próféták, szentek, küldöttek és pátriárkák gyakoroltak a régi kereszténységben. Ezen a módon a férfi és a nő megbékül az isteni erőkkel, és újból megnyílik előtte az Éden, amelyről a Szent Írások beszélnek. Egy pár, aki nem paráználkodik, lelkileg fejlődni kezd és elkezdi valójában megismerni a Természet, az élet és a halál misztériumait. Így békülhet meg az emberi lény azzal, amit úgy nevezünk: ISTEN.
K.: Milyen érdekes, nagyon érdekes! Hihetetlen!... Ez az, amit jelent, a Bibliában, hogy Ádám evett az almából a Jó és Rossz Tudásának Fájáról, a földi Paradicsomban?
V.: Valóban, az alma a szexualitást jelképezi, és megenni az almát jelenti a paráználkodás bűnébe esést. Azt mondják, szimbolikusan szólva, hogy a kezdetek emberének, a bibliai Ádámnak, joga volt táplálkoznia az Éden almáinak az aromájával de nem volt szabad megennie őket, és ez az ami megtörtént.
Attól kezdve mondják, hogy a (kísértő) Kígyó leereszkedett a Jó és Rossz Tudásának Fájáról, és Jehova büntetésképpen arra ítélte, hogy a földön csússzon. Kétségtelen, hogy ez is szimbolikus nyelvezet. A kígyó a Szellem Szent Tüzeit jelképezi az ember belsőjében, azok a tüzek szálltak alá vagy vesztek el az ember belsőjében, mikor az megismerte és gyakorolni kezdte a paráználkodást. Akkortól kezdődően az ember elvesztette a spirituális képességeit, amelyekkel azért volt felruházva, mert a teremtő képére és hasonlatosságára lett teremtve. Azt mondják, hogy ezután Ádám és Éva rájöttek, hogy meztelenek, és el lettek üldözve a Paradicsomból, egy angyal által, akit az Isten azon szent hely bejáratának őrzésére állított. Ezzel azt mondják, hogy a Férfiak és Nők birtokolták az angyali állapotot, viszont, mikor paráználkodtak elvesztették az ártatlanságukat és a természetfeletti erőiket, és mindezekkel azt akarják mondani, hogy az emberiség elveszítette a szent öltözékeit, amelyeket azelőtt birtokolt, és eltávolodott a Tudat Édenétől vagy a képességektől, amelyek megengedték, hogy az emberi lény harmóniában éljen a Természettel, a Kozmosszal és a Végtelennel, ami körülveszi.
K.: Meg tudná ön magyarázni a hetedik parancsolatot is, kérem?
V.: A legnagyobb örömmel. Emlékezzen ön, hogy a hetedik parancsolat ezt mondja: „NE LOPJ”. A lopás egy súlyos bűn, mert megfosztunk másokat attól, amit lehet, hogy nagy áldozatok árán szereztek meg. De ne feledje, hogy a lopásnak többféle formái léteznek. Például ellophatjuk a másiktól élete szerelmét, az élelmét amelyre szüksége van, hogy éljen, az iratait, amelyek megengedik, hogy dolgozhasson, hogy biztosítsa a létét, a pénzét, amelyet sok áldozattal keresett a munkahelyén vagy az irodában, valakinek az ötleteit, amelyet más birtokolt először, de a sajátunkként használjuk, egy vallás, bármelyik is legyen, templomának szent dolgait, iratokat, amelyek egy ország nemzeti történelmének vagy örökségének részei, javakat, amelyeket valaki örökségül hagyott egy adott célra stb. stb. stb. A lopás egy nagyon súlyos bűn, mivel a Lény etikája elleni merénylet. Mindannyiunkban a belső LÉNY soha nem akarja bemocskolni a kezeit a Nagy Isteni Törvény előtt, és a Lénynek szégyenteljes, hogy az emberi lény, az ő emberi Lelke, itt a Földön, bemocskolódjon a lopás bűnével. Minden, amit az emberi Lélek tesz a Földön visszahat a Lényünkre, mert akadályozza a küldetésében, amelyet általunk akar megvalósítani. Ezen a módon, ha a LÉNYNEK egy adott célja van, és meg akarja valósítani, akkor a Törvény azt kéri, hogy az emberi Lélek fizessen minden múltbeli és jelenbeli vétségéért, és mindezek azt okozzák, hogy a Lény nagy nehézségek árán vihesse végbe a fizikai világban a terveit.
K.: Miképpen leszünk megbüntetve ha lopunk?
V.: Egész egyszerűen a saját bőrünkön érezve azt, amit másnak okoztunk a múltban. Vagyis, ha valakitől ellopjuk a pénzét, akkor később mi is meg leszünk lopva. Ha az a pénz, amit valakitől elloptunk, egy, az életéhez szükséges javától fosztotta meg, akkor az aktuális létezésünkben vagy a következőben rettentő hiányoktól fogunk szenvedni. Nézze, számtalan koldus tévelyeg a világ utcáin, a társadalom által elfelejtve, éhezve, piszkosan és még betegen is. Ezek az emberek lehetséges, hogy előző életükben egyes országok elnökei voltak, és a polgárok pénzét lopták, hogy szép székhelyeket építsenek, hogy mindenféle luxuscikkel szedjék meg magukat a magánéletben stb. stb., és mivel ez egy méltatlan bűn, ők azzal fizetnek, hogy egy vagy több nyomorúságos életük lesz. Ez a Törvény.
K.: Akkor nem kell segítsük a koldusokat, mikor a városok utcáin találkozunk velük?
V.: Nem, kérem. Szó se róla. Az Istenség előtti kötelességünk, hogy segítsük a szegényeket, bénákat vagy kéregetőket. Nyilvánvaló, hogy nem kell adományoznunk olyan koldusoknak, akik csak azért akarnak pénzt, hogy alkoholt igyanak vagy drogokat vagy izgatószereket vásároljanak amelyek az egészség rovására mennek. Nem. Ne felejtsük, hogy a Nagy Kozmikus Törvény előtt: „Karmát fizetünk, úgy a rosszért, amit teszünk, mint a jóért, amit nem teszünk, mikor alkalmunk van rá.”. Így hát fontos, hogy mindig úgy tegyünk jót, hogy vigyázzunk, ne működjünk együtt a vétséggel.
K.: S honnan tudhatom, hogy mikor működök együtt egy vétséggel, ha én magam sem tudom miképpen fogja használni a kéregető az adományomat?
V.: Először is, figyelmesen megnézve a koldust. Néha a koldusnak éppen alkohol szaga van, és akkor nyilvánvaló, hogy alkoholra fogja költeni a pénzt. Máskor láthatjuk a bőrén a drogok beadásának a nyomait stb. stb. Ilyen esetekben könnyű tudnunk, hogyan reagáljunk. Viszont az ideális, barátom, az ha fejlesztjük az intuíciónkat. És a Gnózis sok speciális gyakorlatot ajánl, hogy egy ilyen képességhez jussunk. Viszont ezen meggondolásokon túl, ami számít, az, hogy Isten előtt ön ne legyen egy keményszívű ember, és tegyen jót, ahányszor csak tud. Végül is a személy aki a segítséget vagy az adományt kapja el kell számoljon arról, amit ezzel a hozzájárulással kezd.
K.: Tudna még egy kicsit többet mondani arról, hogy miért olyan fontos, hogy ne lopjunk?
V.: Természetesen igen. Önnek tudnia kell, hogy amikor világra jövünk ilyen vagy olyan értékeket hozunk magunkkal az előző létezéseinkből. Rendben, ezeket az értékeket a Nagy Törvény kezeli a Valódi személyes belső Lényünkkel összhangban. Ezen a módon a Törvény és az Atya tudják, hogy milyennek kell lenni a szociális helyzetünknek ebben a világban, vagyis a Lény tudja, hogy mennyire érdemlünk meg ilyen vagy olyan javakat, és a megfelelő pillanatban mindent meg fog adni, amit megérdemlünk és szükségünk van rá. Viszont, mikor mi nem gondolunk a Lényre, a Nagy Törvényre és nem akarunk mást, csupán a szeszélyeinket követni, akkor valószínűleg az irigységtől, kapzsiságtól stb. vezetve képesek leszünk megszegni az Atya és a Nagy Törvény akaratát, és akkor képesekké válunk a lopásra, eltulajdonításra stb. stb. stb. Vitathatatlan, hogy az Atya nem fogja tűrni ezt a viselkedésünket, és a büntetésünkre fog törekedni, mert az ellen indultunk, amit a Nagy Törvény határozott meg a személyünk számára.
K.: El tudna nekem magyarázni egy vallási természetű lopást?
V.: Sok van. Anélkül, hogy túl messzire mennénk, önnek emlékeznie kell, hogy amikor az európaiak felfedezték Amerikát, sok nagy rablás volt a helybéli kultúrák vallási templomaiból. Az európai gyarmatosítók ellopták az aranyat az azték, maja, inka, chibchauszi stb. templomokból. Szintén emlékezzen a rettentő konkvisztádorra, Francisco Pizzarora, aki a kardjával átdöfte Peru szívét, és arra kényszerítette az inkákat, hogy adják át az összes aranyat a templomaikból és, hogy töltsenek meg egy szobát arannyal. Mindaz az arany később arra lett használva, hogy megtöltse a spanyolországi katolikus királyok kincstárait és, hogy ékesítse Európa katolikus templomait. Ez egy vallási természetű lopás. Még ma is, napjainkban, vannak emberek, akik a templomokból vallási témájú, művészi ikonokat lopnak, mártírok, szentek, próféták stb. szobrait. Mindezek a vétségek vallási lopások.
K.: Mondjon most valamit, ha lehetséges, a nyolcadik parancsolatról: „NE TÉGY HAMIS TANÚBIZONYSÁGOT FELEBARÁTOD ELLEN...”
V.: Nagy örömmel válaszolok az önt nyugtalanító kérdésre. Először is emlékezzen, hogy a LÉNY az igazság bennünk. A LÉNY az Istenből való rész, amely a mélységeinkben tanyázik, és ő, az igazság lévén, következésképpen a hazugság, a hamisság ellentéte, vagyis az Éné. Az Én az, ami hamis, abszurd, istenellenes, és nyilvánvaló, hogy az Én ferdít el mindent, ami minket illet. Mindannyiszor, mikor nem az igazat mondjuk, az Én erősödik, erőssé válik bennünk, sokszorozódik, és ezért nyilvánvaló, hogy távolodunk az Atyától, aki a titokban lakozik. Mikor hazudunk, automatikusan olyan erők hatnak, amelyek eltávolítanak az Atyától, aki a valódi boldogság. Így tehát értelmetlen, hogy egyfelől a boldogságot akarjuk elérni, másfelől pedig a hamisság, az én, a hazugság hódolatát műveljük. Mikor egy személy hazudik, elválik a LÉNYÉTŐL, míg a Lény, aki maga a boldogság és a békesség, akkor az a hazug személy önmagához fogja vonzani a szomorúságot, szenvedést, fájdalmat, fizikai és lelki csúfságot. Sok torz arcnak a karmikus oka az, hogy teljes életeket élt hazugságokkal visszaélve. Amint távolodunk az Atyától, mindenféle rendetlenségbe hullunk, és ez Atomi rendetlenséget okoz, ezért nem csoda ha később egy csúnyasággal teli arccal jövünk világra. Viszont a dolgok még súlyosabbak, ha figyelembe vesszük, hogy a hazugságok által sok életet tehetünk tönkre így sokféle veszélyes karmát vonzva magunkhoz. Ugyanez a dolog történik, akkor, amikor hamis tanúbizonyságot teszünk valakiről vagy valamiről. Kétségtelen, hogy amikor valakiről hamis vallomást teszünk, elferdítjük a valóságot és ami azt a személyt illeti, súlyos károkat okozhatunk neki a hátralevő életére, morális, érzelmi, gazdasági, szociális, vallási stb. stb. stb. téren. Ugyanezen a módon, amikor meghamisítjuk az igazságot egy dologról, megváltoztathatjuk egy eseménynek a lefolyását, amit követnie kellett volna, és ez visszafordíthatatlan következményekkel járhat, sokak számára kemény következményekkel. Mindezekért karmikusan kell fizetnünk, egy nagyon fájdalmas módon.
K.: El tudná magyarázni mindezt egy példán keresztül?
V.: Nagyon egyszerű. Képzelje el ön, hogy egy hölgy, az Isteni Törvénnyel összhangban el van rendelve, hogy összeházasodjék akármelyik személlyel. Viszont valaki más, önző módon, magának akarja ezt a nőt és képes ezen nő vőlegényének azt mondani, hogy az egy könnyelmű nő, hogy több férfit szeret, hogy hűtlen, hogy ilyen meg olyan stb. stb. Mindezeket azzal a céllal, hogy a nőt hagyja el a vőlegénye, hogy az a személy megkereshesse és egy új kapcsolatot ajánlhasson fel neki. Végül is eléri, hogy a nőt elhagyja az első vőlegénye. Onnantól kezdve az a személy, aki összeházasodott ezzel a nővel, akiről beszéltem, egy rettentő Karmát vett magára, mert tulajdonképpen ellopta az első vőlegény jegyesét, és ezért mélységes fájdalommal kellesz fizessen vagy ebben vagy egy következő létezésében. Ez a Törvény. Egy másik nagyon nyilvánvaló esetét a hamis tanúzásnak és a hazugságnak láthatjuk napjaink politikusainál. Ők megígérik a csillagot is az égről, ezen világ népeinek, viszont mikor az országuk elnökei lesznek, tökéletesen megfeledkeznek a tett ígéretekről, és úgy vezetik az országot, mintha a tulajdonuk lenne, mintha személyes üzletelésről lenne szó, amelyet a saját szeszélyeik szerint igazgatnak. Így lopnak, spekulálnak, korruptakká, bűnözőkké válnak stb. stb. stb., és mindezekkel a nyolcadik parancsolat ellen vétenek.
K.: Ön elkápráztat ezekkel a válaszokkal….
V.: Én örülök, hogy ön kezdi érteni ezeket a dolgokat. Ezért mondjuk, hogy a Gnózis egy intelligens módja annak, ahogyan éljük az életünket.
K.: Beszéljen most a kilencedik parancsolatról kérem….
V.: Barátom, a kilencedik parancsolat arra figyelmeztet: „NE LÉGY HÁZASSÁGTÖRŐ” és ennek sok nagyon érdekes következménye van. Az első dolog, amit tudnunk kell, hogy ez a parancsolat, mindenek előtt, szexuális természetű, bár kapcsolatban van az életünkből más jellegű tettekkel is. A szexuális házasságtörést nagyon súlyos szavakkal írják le a Szent Írások, úgy a Deuteronomban, mint a Lévitákban is. Igazán a Törvény ellen való, hogy a szexuális energiáinkat más társéval keverjük össze, mint a sajátunk. Különösen akkor, ha a pár ismeri az A.Z.F. arkánumot, amely a középkori alkimisták Titkainak Titkát alkotja. Fontos önnek tudnia, hogy, amikor egy, a házasságban egyesült, férfi és nő házasságtörést követ el, akkor a pár szeretettel, békességgel, harmóniával ellentétes energiákat kezd kapni. Sajnos a mai emberek nevetnek ezeken a dolgokon, de a tények azok tények, és meg kell hajolnunk előttük. Vegye észre, hogy ott, ahol házasságtörés van, morális vagy fizikai szerencsétlenségek vannak, és ez azért, mert a házastársak egyike szexuális szinten egy másik személlyel keveredik, amely nem a párja, az a házastárs átveszi azon személy Karmáját, és ráadásul mindazon személyek Karmáját is átveszi, akiknek szexuális kapcsolata volt ezzel a személlyel, akivel házasságtörést követett el. Most már jobban érti, hogy ez a világ, amelyben élünk, napról napra egyre jobban megtelik fájdalommal. Minden annak köszönhető, hogy az emberiség rettentően meg van keveredve, ami a szexuális Karmát illeti, és ezért az otthonoknak már nincs joga a boldogsághoz. El kell mondanunk azt is, hogy a szexuális erők bensőségesen kötődnek a Szentlélekhez, és amikor házasságtörést követünk el, gyakorlatilag a Szentlélek ellen vétünk, amely az, aki a szaporodást és a szeretetet uralja.
K.: Ön azt mondja, hogy a Szentléleknek köze van a szexhez, a szaporodáshoz és szeretethez?
V.: Nos, még ha nehéz is ezt elhinnie, így van. Ezért ő az, aki megtermékenyíti a szüzeket minden vallásban. Emlékezzen, hogy ő volt aki a megtermékenyítette Máriát a keresztény hagyományban, míg Indiában Síva (a kereszténységből a Szentléleknek a megfelelője) az, aki a fénysugaraival vagy tüzeivel, megtermékenyíti a szüzeket, a hindu doktrínában. Minden trimurtinak, minden vallásból van egy istensége vagy szent erője, a szaporodással, a szeretettel és nyilván az örömmel kapcsolatban.
K.: De újból elmondom, nekem soha nem beszéltek ilyesmiről a vallásomban….
V.: Újból megismételem, hogy sok ősi szöveget, amelyek ezekről a dolgokról beszéltek, megcsonkítottak vagy elrejtettek, mert sok vallás egyezséget választott a világgal, és lemondott az elveiről, hogy politikai vagy nyilvános erőre tegyen szert. Ez nagyon szomorú, mivel az emberiség tudatlan maradt sok titkos és szent vonatkozásban, a vallási elveket tekintve.
K.: És milyen más módon tudunk erkölcstelenkedni?
V.: Tisztelt barátom, manapság az erkölcstelenség megszokottabb, mint a kézmosás. Vegye észre, egész egyszerűen, hogyan hamisítják meg ma a gabonaféléket, amelyeket ehetőként adnak el. Vegye észre, hogyan vezetik be a génmódosított élelmiszerek használatát, mégpedig azzal a céllal, hogy több élelem legyen mindenki számára. A legrosszabb mindezekben az, hogy azok az élelmek meg fogják változtatni a saját szexuális energiáinkat, a magunkat, viszont ezt nekünk nem mondják meg, mert sok érdek fonódik ezen téma köré. Manapság majdnem minden élelmiszer módosított. A tejet vízzel vagy liszttel keverik össze a világ sok országában, a marhahús módosulva ér a fogyasztóhoz, mert a teheneket megfosztják a természetes élelemtől és természetellenes élelmet adnak nekik. Emlékezzen a kergemarhakórra, amely nemrégen érintette Európát és még emberi halált is okozott. Ezek az állatok állati takarmányt fogyasztottak, ahelyett, hogy növényi takarmányt kaptak volna. Mindezeket a LEGROSSZABB FAJTÁJÚ ERKÖLCSTELENSÉGNEK nevezik, és bünteti a Nagy Törvény. Akkor is erkölcstelenségről beszélünk, mikor egy könyvet csonkítunk meg, eltávolítva valamit, amit nem szeretnénk, hogy mások is lássanak. Például azt mindenki tudja, hogy a keresztény Bibliát sokszor módosították a századok során. Hasonlóképpen történt más Szent Könyvekkel, mint például a Korán vagy a Bhagavad-Gita. Sok kalifa a saját fogalmait is hozzáadta a Koránhoz, hogy kielégítse a szeszélyeit, és átlépje az eredeti normákat, amiket Mohamed Próféta hagyott. Hasonlóan, számos keresztény Pápa módosított részeket a Bibliából, hogy a saját hasznára igazítsa ezt a Szent Könyvet, és ezt a dolgot ismerik ezen témák kutatói, valami, ami nagyon is nyilvánvaló volt. Valahányszor mi, emberek, módosítjuk a vallási vagy filozófiai szövegeket, az erkölcstelenség bűnébe esünk, és ebben az esetben az isteni dolgokkal szemben. Ezen erkölcstelenségek alapjain mindig jelen van az ÉN, és a személyes érdekei. Az ÉN mindig új és újabb élményeket akar, és egyre több szeszélyt, ez készteti rá, hogy megváltoztassa az eredeti dolgokat, hogy kielégítse a szeszélyeit vagy új önző élvezeteket találjon. Így cselekszik az erkölcstelenség Énje. Viszont az erkölcstelenség sokkal messzebbre megy, és a mindennapi életünk legnyilvánvalóbb dolgaihoz is elér. Lehetséges, hogy ön sok olyan ügyvédet ismer, akik meghamisították az eredeti szövegét egy végrendeletnek, vagy bármely vitás kérdésnek, azzal a céllal, hogy megnyerjék a pert, amelyet folytattak. Szintén tudja, hogy sok újságíró módosítja a valaki által mondott szavakat, azzal a céllal, hogy botrányt kavarjon, és azzal a botránnyal egyre több újságot adjanak el. Nyilvánvaló, hogy ezen dolgok háta mögött az erkölcstelenség és kapzsiság Énje áll, amelyek gyakran járnak kéz a kézben. Így hát, barátom, az erkölcstelenség nagyon megszokott napjainkban és nagy károkat okoz az emberiségnek.
K.: Rendben, most, hogy idáig értünk, meg tudná magyarázni az utolsót, a tíz parancsolatból?
V.: Nagy örömmel, drága barátom. Az utolsó parancsolat így figyelmeztet: „NE KÍVÁND A TE FELEBARÁTOD JAVAIT”. Ez azt jelenti, hogy nem kell mások dolgai után sóvárognunk. Ennek a parancsolatnak az értelme az, hogy eltávolítson minket egy valójában végzetes éntől, aminek a neve kapzsiság. A kapzsiság szerencsétlenségeket, háborúkat, családi viszályokat, mindenféle vétségeket, hálátlanságot, árulásokat stb. stb. stb. hoz. Manapság könnyű észrevennünk, hogy a kapzsiság a mozgatórugója sok ember tetteinek. Mi, emberek, nem akarjuk megélni a saját természetességünket, és soha nem akarjuk elfogadni az Atya akaratát. Nézze, például sok olyan házasság van, amelyek kapzsiságra épültek és nem a szerelemre. Ez nagyon szomorú. Ma azt mondják, hogy a szerelemnek bankszámla szaga van, és ez igaz is. A fiatalok, sokszor, nem igazi szerelemből házasodnak, hanem azon anyagi javakra gondolva, amit a másik fog adni, ha a házasságban egyesülnek. Ez egy merénylet a Szentlélek ellen. Másrészről, a kapzsiság soha nem elégül ki. Mindig a még több pszichológiai folyamat alapján működik. A kapzsiság mindig több és több pénzt akar, több hatalmat, több politikai vagy vallási befolyást, több anyagi javat, több nőt, hogy erkölcstelenkedjen, több adminisztratív teendőt, több hírnevet, több dicsőséget, több tapsot stb. stb. stb. Kétségtelen, hogy a kapzsiság csinál belőlünk szörnyű egyéneket, mivel képesek volnánk bármilyen eszményt elárulni, csupán azért, mert olyan javakra vágyunk, amelyeket mások kezeiben látunk. Mindezek alapjánál valami förtelmes rejtőzik, amit úgy is neveznek, hogy hiúság. A hiúság szolgál a gőg és a becsvágy alapjául. A gőg belső, míg a becsvágy külső. Mikor kapzsik vagyunk, soha sincs belső nyugalmunk, mivel folyton vágyni fogunk az év autójára, a szomszéd házára, a szomszéd feleségére, egyik vagy másik barátunk sikerére, mások fizikai szépségére, a barátaink vagy rokonaink szociális helyzetére stb. stb. stb. Egy sor konfliktust okoz a kapzsiság, és a legrosszabb mindebből, hogy manapság ez annyira megszokott, és az elaludt emberek még csak nem is gondolnak rá, hogy kapzsiak. Az emberi elme majdnem mindig az összehasonlítás és a kapzsiság hatásai alatt működik. Szinte soha nem vagyunk megelégedve azzal, amit az élet adott és, ellenben, mindig keressük a több pénzt, dolgot, javakat stb. stb. stb. Ez a szomorú történet, amely fenntartja ezt a társadalmat, amit fogyasztói társadalomnak neveznek.
K.: Nem is tudja, mennyire köszönöm mindazt, amit elmagyarázott. Esküszöm, hogy most már igazán jobban értem mit jelent jó kereszténynek vagy egész egyszerűen jó polgárnak lenni…
V.: Nagyon boldoggá tesz, igazán, hogy megnyílva lássam ezen csodálatos örök igazságok előtt, amelyek minden bizonnyal az életünk lényegei. A többi, valójában, nem fontos, mivel arra kell gondolnunk, hogy az élet múlandó és ami számít a halálunk óráján, az értékek, amelyeket az élet iskoláját kijárva sajátítottunk el. Ön folytassa az önmaga keresését, és akkor garantálom, hogy egy boldogsággal teli személy lesz most és a halála óráján, és még a halálon túl is.
K.: Meg szeretném kérdezni, hogy mi a véleményük a gnosztikusoknak a Szűz jelenéseiről?
V.: Nos, el kell mondanom, hogy az Anya Istennek, vagyis Isten női aspektusának, bizonyosan megvan az ereje, hogy különféle alakokban jelenjen meg akkor és ott, ahol akar. Tudnia kell, hogy a Szüzek, minden vallásban, nem mások, mint származékai vagy kettőződései a Kozmikus Anyának vagy az Egyetemes Szűznek. A régi egyiptomiak a Világegyetem ezen Anyját a Nut névvel illették, az ősi Mexikó aztékjai Omecihuatlnek nevezték, a hinduk Indiában Mulaprakritinek nevezik, és mi, a Gnózisban, így hívjuk: Kozmikus Anya. Ő volt a Világegyetemek, Galaxisok, Naprendszerek, és a Térben létező bolygóknak az Alkotója. Ő az öntudatos Kozmikus Anyag, amelyet a dialektikus materializmus és a történelmi materializmus hívei megvetnek. Ő úgyszintén kettőződik a világunk minden vallásának Szüzeibe, és ő az, aki a mi belső személyes Anyácskánk képébe kettőződik, akiről akkor beszéltünk, amikor a negyedik keresztény parancsolatot fedtük fel. Így történhet, hogy néha ez a Kozmikus Anya egy üzenetet akar átadni egy népnek vagy valamely nemzetnek, és a sokaságok előtt úgy nyilvánul meg, mint egy jelenés valamely barlang belsejében vagy házban, egy hegyen stb. stb. Mikor neki, a Kozmikus Anyának, ezen jelenési vannak, általában az emberiség számára fontos üzenetei vannak. Emlékezzen, anélkül, hogy messzebbre mennénk, a Fatimai Szűz jelenéseire azon portugál pásztor gyermekek előtt, és a próféciákra, amelyeket azon gyermekeknek mondott. Szintén emlékezzen a hódolatra amelyet a megjelent Szűznek áldoznak a Lourdes szentélyében, Franciaországban, a helyen, ahová sok ezer zarándok megy, hogy meggyógyuljon a víztől, amely abból a forrásból ered, amelynél megjelent az említett Szűz. Viszont figyelmeztetnünk kell, hogy nem minden arany, ami fénylik, és, hogy vannak fanatikus emberek által kitalált jelenések is, akik mitomániától telve azt mondják, hogy a Szűz innen és onnan üzenetek ad nekik. Ez nem igaz. A Szűz valami nagyon szent, és nem közvetít üzeneteket minden percben. Először is, mert nem érdemeljük meg ebben a kaotikus korszakban, és, másodszor, mert a Szűz csak akkor jelenik meg, mikor igazán úgy gondolja, hogy nagyon szükséges.
K.: S mit mond ön azon személyekről, akik azt mondják, hogy a gyógyítás és gyógyítások végzésének az ajándékát kapták a Szűztől?
V.: Nos ugyanazt mondom, hogy ez is lehetséges. Ebben az esetben arról van szó, hogy egy személy belső Isteni Anyja adja ezt az ajándékot, hogy a nevében gyógyító csodákat végezzenek. Ne feledje, hogy az Apostolok mindegyikének volt valamilyen ajándéka vagy ereje. Ez akkor történik, mikor a személy más létezésiből származó lelki értékeket hoz magával, mivel azokat egy helyes életvitellel és az érzékfeletti képességek fejlesztésével hozta létre vagy azért, mert ebben a létezésében, annak a személynek a belső Isteni Anyja tudatos hitet akar adni neki, és ezt az ajándékot adja. Viszont újból figyelmeztetnünk kell, hogy az Ördög ebbe is bele szokta lógatni a farkát, vagyis vannak személyek, akiket a saját pszichológiai aggregátumaik csapnak be, amelyek azt okozzák, hogy prófétának, jósnak, gyógyítónak stb. stb. stb. érezzék magukat. S a legrosszabb, hogy lehetséges, hogy azon embereknek a múltban ilyen vagy olyan metafizikai képességeik voltak, és most az ének befolyásolják az adott képességet, azt okozva, hogy isteni személynek érezze magát, tisztának, megszenteltnek, olyan erőket vonzva magához, amelyek nem mindig isteniek, és lehetséges, hogy képesek meggyógyítani egyes személyeket. Van egy mondás, amely így szól: DEMONIUM EST DEUS INVERSUS (a démon Isten fordítottja). S nagyon igaz, hogy sötét erőkkel is lehet személyeket gyógyítani, viszont ez esetben a meggyógyított emberek azon sötét erőkkel összeköttetésben maradnak, fizetségképpen a gyógyulásukért, és ez súlyos...
K.: S hogyan tudok én megkülönböztetni egy jó gyógyítót ezen más kuruzslóktól, akik sötét erőket birtokolnak?
V.: Ha ön tanulmányozná a Gnózist, megtanítanánk hogyan leplezze le a hamis gyógyítókat. Viszont, mindenesetre, önnek figyelmesnek kell lennie, ha a gyógyító személy pénzt kér a gyógyításaiért, és, hogy milyen életvitele van annak a gyógyítónak. Így, például, ha iszákos, erkölcstelen, haragos stb. stb., akkor szembeszökő, hogy egy hamis gyógyítóról van szó vagy valakiről, aki csupán az árnyakat szolgálja.
K.: De a személynek, aki gyógyít, joga van élni…
V.: Nézze, mikor az istenség egy ajándékot ad valamely személynek, azzal is foglalkozik, hogy őrizze, hogy a személynek ne legyen hiánya kenyérben, ruhában és szállásban. Következésképpen egy nagyon súlyos vétség, hogy pénzt kérj valakinek a meggyógyításáért. Aki igazán gyógyít, a gyógyító által, az a Szentlélek, aki az erőt adja az embereknek, amikor szükséges.
K.: De, azok után, amit ön mond nekem, napjaink orvosai az istenség ellen vétenek….
V.: Nos, ha az igazat kellene mondjam, azt mondanám igen. Maga Paracelsus, akinek a teljes neve Teofastro Bombastro Aureolus Paracelsus, mondta egy adott alkalommal: az orvoslást nem tanulják, isteni ajándékként kapják. S engedje meg, hogy azt mondjam, Paracelsus az Orvoslás egyik Atyja, és az orvostudomány egyik oszlopának tartják. De mindezt kiegészítve, emlékezzen Hippokratészre, egy másik Atyjára az Orvoslásnak, aki a Hippokratészi Eskü megalkotója volt, amelyet minden orvos elmond, mikor megkapja a címeit, napjaink egyetemein. Ez az eskü leszögezi, többek között, hogy soha ne kereskedjenek az orvostudománnyal és azt is leszögezi, hogy az orvos egyenlőképpen kell gyógyítsa a szegényt és a gazdagot. Most válaszoljon ön, manapság egyenlően kezelik a szegényt és a gazdagot a klinikákon vagy kórházakban?
K.: Hát, az igazság az, hogy … nem.
V.: Akkor ön igazat ad nekem. Ma az orvostudomány egy üzletté vált, és néha még piszkos üzletté is, amelybe különböző gyógyszerészeti, orvosi és adminisztratív érdekek is beleszólnak, amelyek valódi maffiát alkotnak. Bocsássanak meg nekem a nemes és valódi elhivatottsággal rendelkező orvosok, mert igazán léteznek, de a többiek ehhez a bonyolult, sötét érdekek receptjéhez tartoznak, amelyeknek semmi közünk sincs az orvoslás csodálatos mesterségéhez.
K.: Akkor hogyan élhetnének meg az orvosok, ha nem kapnának a mesterségükért fizetést?
V.: Engedje meg, hogy emlékeztessem, hogy az antik Kínában, és egyes nagyon eldugott falvaiban a mai Kínának, az orvos egy olyan személy, akinek egyféle dézsmát fizettek, amíg az emberek nem voltak betegek. Viszont, mikor egy személy megbetegedett, akkor már nem fizették az adott dézsmát, mert úgy tartották, hogy az adott orvos nem volt képes megelőzni, hogy az adott ember megbetegedjen. Mikor a személy visszanyerte az egészségét, akkor újból fizették neki a dézsmát. Az orvos így megélhetett a különféle dézsmákból, amelyeket különböző személyek fizettek, és mindig figyelt arra, hogy az emberek ne betegedjenek meg. Viszont, vegyen itt észre valami érdekeset: amíg az orvos gyógyított, nem kért pénzt, mert ők, a régi kínai orvosok, tudták, hogy az orvoslásért nem lehet pénzt kérni, mert Isten egy ajándéka.
K.: Ön hiszi, hogy egy ima meggyógyíthat egy beteget?
V.: Kétség kívül igen. Valami fontosat fogok önnek mondani, éspedig, hogy Paracelsus és Hippokratész, az Örök Orvoslás Mesterei, vagyis olyan Adeptusok, akik az örök gyógyítás ajándékát birtokolják. Ha ön rájuk összpontosít, meggyújt egy gyertyácskát, és Krisztus nevében hívja őket, és egy adott gyógyítást kér, ők meg fogják hallgatni az imáját, és a beteg Nagy Törvény előtti érdemeivel összhangban, meg fogják gyógyítani a betegségéből. Mi, gnosztikusok, ismerünk olyan ezoterikus módszereket, amelyek által kapcsolatba lépünk az Örök Orvoslás Mestereivel, és a világ betegeiért imádkozunk, akik börtönökben, kórházakban, elmegyógyintézetekben, klinikákon vagy egész egyszerűen a bolygónk egy elhagyott sarkában vannak. Az Orvoslás Sugarának ezen Mesterei ezen helyek felé sietnek, és elvégzik azokat a gyógyításokat, amelyeket a Törvény megengedi, hogy végbevigyenek a beteg Karmájával és Dharmájával összhangban.
K.: Meg tudná a Gnózis fejteni nekem a MI ATYÁNKOT?
V.: Nagy örömmel, barátom. Emlékezzen, hogy ez az ima így kezdődik:
MI ATYÁNK: mert igazán ő minden teremtmény Atyja. A Lénynek köze van mindenhez, ami a Teremtés, és mi részesei vagyunk.
KI VAGY A MENNYEKBEN: mert a LÉNY a Tér felsőbb dimenzióiban él, és a mélységeinkben.
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED: ahogyan már megmagyaráztuk, a LÉNY neve valami Szent, amit soha sem kell hiába kimondanunk.
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD: a LÉNY királysága a győzelem királysága, az anyagi és spirituális hatalomé, és az erőé. Az Atya, a LÉNY királysága az igazi boldogság királysága, a valóságé, az igazságé, a szereteté, annak az igazi értelmében stb. Mi pedig az ő királyságába vágyunk belépni.
LEGYEN MEG A TE AKARATOD, AMINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS: mi a LÉNY akaratát kell kövessük, és nem az EGÓÉT, VAGY A SOKSZOROS EGÓKÉT, AMELYEK AZT ALKOTJÁK. A saját Valódi Lényünk akaratát kell tennünk, úgy a belső világokban, mint a fizikai világban. Mikor ez meg fog történni, azt jelenti, hogy egyesülni fogunk vele, és nem fogunk kísértésbe esni, sem a fizikai világban, sem a természet érzékfeletti világaiban, vagy a hiperdimenzionális térben. Az emberiség mindig a pszichikai aggregátumainak az akaratát cselekszi, és ezért az Atya örökké megbünteti, mivel, amíg az Atya akarata ellen vagyunk, csupán különféle Karma típusokat vonzunk magunkhoz.
A MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA: a kenyér, amelyet az imának ebben a részében kérünk, nem csupán a fizikai kenyér, hanem a Szellem anyagfeletti kenyere. Az adott kenyér különféle eseményekből áll, amelyeket ő hoz az életünkbe, és amelyek arra kell szolgáljanak, hogy elmélkedjünk és elmélyüljünk önmagunkban. Ezen események lehetnek kellemesek vagy kellemetlenek. A kellemetlen eseményeket hívjuk a Gnózisban „pszichológiai gimnáziumnak”, mert segítenek megerősíteni a Szellem izmait, mikor túljutunk rajtuk.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI TARTOZÁSAINKAT, MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁJTUNK AZ ADÓSAINKNAK: meg kell kérnünk az Atyát, hogy bocsássa meg a jelenlegi vagy a múlt életekbeli Karmánkat, viszont ahhoz, hogy ő megbocsásson nekünk, mi is meg kell bocsássuk mások adósságait, amelyeket velünk szemben halmoztak fel, legyenek azok morális, lelki, etikai jellegűek. Más szavakkal, meg kell bocsájtanunk a hibákat, amelyeket mások követtek el velünk szemben. Ezen a módon, az Atya, úgyszintén meg fog minket hallgatni, mikor imádkozni fogunk hozzá, hogy hallgasson meg, és, hogy bocsássa meg a barbárságainkat.
ÉS NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE: mert csupán az Atyának van meg az ereje, hogy eltávolítsa a rossz erőit, amelyek az ÉN kísértésébe szeretnének vinni. Figyelembe véve, hogy a lélek gyenge, csak az Atya segítheti, hogy ne bukjon el az ÁLLATI EGÓ fondorlatos hatásai előtt.
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL. ÁMEN.: Az Atya, a LÉNY, képes megmenteni bármilyen gonosztól, bármilyen követéstől, bármely sötét külső vagy belső erőtől, amely degenerálódásba vagy visszafejlődésbe akar taszítani, viszont, ehhez együtt kell működnünk vele. Emlékezzen mindig arra, nagyra becsült barátom, hogy „Istennek nincsenek választott fiai, de vannak fiai, akik őt választották”. Elégedett?
Nagyon, nagyon elégedett, igazán, soha nem magyarázták még el, ilyen szépen, ezt a nagyon régi és szép imát. Most már jön, hogy nagyobb buzgalommal és hittel mondjam el....
K.: Vannak vallások, amelyek papokat küldenek, akik Dél Amerika hegyeibe mentek, például, hogy fegyveres gerillákat képezzenek ki, hogy a szegényekért vagy a kisemmizettekért harcoljanak. Hogyan látja a Gnózis ezt a jelenséget?
V.: Nos, őszintén, engedje meg, hogy azt mondjam, hogy azok a papok elhibázták a hivatásukat. Ők a fegyverek karrierjét kellett volna felöleljék, és, ha akarják, menjenek harcba a szegények javára. Viszont teljesen nevetséges, sőt mi több, istenkáromlás, hogy Isten szolgája a hegyekbe menjen, hogy embereket öljön, ezzel akarva az éhínség problémáját megoldani. Ez az emberek törvényein és az Isteni Törvényen kívüli. Nem szolgálhatjuk az Ördögöt és az Isten egy időben. Vagy egy jó pap vagy egy gyilkos, de mindkettő egy időben nem fogható fel ugyanabban a személyben. A pap azért van, hogy vezesse a lelkeket, hogy megértesse velük a hibáikat, hogy megmutassa a helyes utat stb. stb., de soha nem azért, hogy fegyvert ragadjon és az erőszak útján érje el a céljait.
K.: Megtudtam, hogy, mikor az európaiak Amerikába értek, a „gyarmatosítás céljával”, a katolikus papok elrendelték sok kódex elégetését, amelyek orvosi, szertartásos képleteket tartalmaztak, a Világ eredetére vonatkozó magyarázatokat, azon népek gondolatait az etikájukról stb. Mikén látja a Gnózis ezt a tettet azon Egyházak részéről?
V.: Nos, úgy látjuk, mint egy terrorista tettet, és egy sértés, amelyet azon egyház követett el az amerikai néppel szemben, Északtól egészen Délig. Ezen tettel nagyrészt elpusztították az eredeti történelmét azon őslakos népeknek, azzal az ürüggyel, hogy azok a kódexek, akkor, az inkvizítor urak által „rosszindulatúaknak” lettek minősítve. Később sok olmék, azték, zapoték, chibchauszi, inka stb., papot égettek meg nyilvános máglyákon, mert tisztátalanoknak és a Sátán barátainak tartották őket.
K.: S az Inkvizícióról mit tud mondani a Gnózis?
V.: Az inkvizíció a Katolikus Egyház fekete és rettentő története, a Középkor és annak vége folyamán. Ezen időszak alatt sok ártatlan és nagy kulturális vagy tudományos értékű embert égettek meg az inkvizítori máglyákon, azon egyszerű okból, mert forradalmi fogalmaik voltak, amelyek nem estek egybe a katolicizmus dogmáival. Emberi barbarizmus tettei voltak, egy „vallási hit” nevében elkövetve. Ez mindennek a teteje.
K.: Mit gondol a Gnózis Szent Malakiásról?
V.: Szent Malakiás egy nagy tisztánlátó erőkkel rendelkező misztikus volt, így volt képes megjósolni egy hosszú listáját a Pápáknak; és ott leírja, hogy mi lesz a jelkép vagy jelmondat, ami jellemezni fog minden egyes Pápát. Mi több, elmondja, hogy mennyit fog tartani a Római Pápaság. Eddig nem tévedett a próféciáiban, sem a jelmondatok leírásában, amelyek a Pápákat jellemezték az pályájukon.