Kérdések Oscar Uzcateguihez
(részlet a Gnosztikus Ontológia című könyvből)A Gnózis és a Kereszténység (1/2)
Kérdés: Hisznek a gnosztikusok a Szűzben, az angyalokban stb. stb. ?
Válasz: “A mártírok, szentek, szüzek, angyalok és heruvimok mind megfelelnek a pogány mitológia Isteneinek, Félisteneinek, Titánjainak, Szilfjeinek, Küklopszainak és hírvivőinek.”.
“A keresztény Trimurtinak: Atya, Fiú és Szentlélek, megtalálható a megfelelője az összes vallási Trimurtiban, az ősi vallásokból: Ozirisz, Ízisz és Hórusz, az antik Egyiptomban; Brahma, Visnu és Síva, Indiában; Kether, Chokmah és Binah, a héber vallásban stb.”
“Minden kultuszban megvannak az Egek (a természet felsőbb dimenziói vagy a héber Kabala Aeonjai), és az ellentettjük: az Alvilágok, amelyeket úgy is ismerünk, mint Avernusz (a régi rómaiaknál), Tartarosz (a régi görögöknél), Patala (a hindu népeknél), Mixtlán (a régi aztékoknál), Xibalbá (a régi majáknál) stb.”
“Jézus Krisztus az ősi perzsa vallásban Ormuzd alakjában van ábrázolva, Ahura-Mazda, Ahrimán (Sátán) rettentő ellensége, amelyet minden emberi lény magában hordoz. A hinduknál Krisztus azonos Krisnával, és Krisna evangéliuma nagyon hasonló a Názáreti Jézuséval. A régi egyiptomiaknál a Krisztus Ozirisz volt, és bárki, aki inkarnálta, tulajdonképpen egy Ozirifikált. A kínaiaknál Fu-Ji a Kozmikus Krisztus, aki az I-Kinget fogalmazta, a törvények könyvét, és kinevezte a minisztereket, akiket sárkányoknak hívott. A görögöknél Krisztust Zeusznak nevezték (aki egyben a rómaiak Jupitere), minden Isten Atyja. Az azték Kecalkoatl a Krisztusi princípium a régi mexikóiaknál. Az ősi germánoknál Balder a Krisztus, a Krisztust Holder, a háború Istene gyilkolta meg egy fagyöngy nyíllal. stb. stb. Ezen a módon idézhetnénk a Kozmikus Krisztust antik könyvek ezreiből, és régi hagyományokból, amelyek évmilliókkal a Názáreti Jézus előttről származnak.”
“Mária, Jézus anyja, ugyanaz az egyiptomi Ízisz, görög Junona, Demetra, Cseresz, Maja, vagy a héber Marah, ugyanaz az azték Tonatzin stb., amely a fiát szeplőtelen fogantatással kapja. Fu-Ji, Kecalkoatl és Buddha, és még sokan mások, szeplőtelen fogantatásból születtek. Ezek valósággal hemzsegnek az ősi kultúrákban.”
“Mária Magdaléna, minden kétséget kizáróan, ugyanaz mint Szalambó, Mátra, Ishtár, Asztarté, Afrodité és Vénusz, a múlt minden ősi vallásából. Mária Magdaléna, a megtért bűnös, ugyanaz, mint Gundrigia vagy Kundri a Wágneri drámából. Minden ősi kultusz ugyanahhoz a nagy és egyetlen igazsághoz próbálta vezetni az embert és innen származik, csodálatos módon, minden vallási forma nagy mértékű hasonlósága, a szimbólumok és jelek ismétlődése stb.”
K.: De el tudná ön mondani nekem, hogy mi a Krisztus a Gnózisnak?
V.: A Krisztus egy személytelen kozmikus princípium. De ezt a princípiumot befogadhatja egy erre megfelelően felkészített ember. Ezért, ennek a Kresztosz princípiumnak hódoltak Mitra misztériumaiban, Apollóéban, Aphroditéében, Jupiterében, Janusz, Veszta, Bacchus, Asstarté, Demetra stb.
“A Nazarénus Jézus-Iesus-Zeusz volt az az ember, aki teljes egészében befogadta az egyetemes Krisztusi princípiumot. Előtte sok más mester is inkarnálta a Tűznek ezt a Krisztusi princípiumát. A hódolatra méltó Khrisztusz az ősi, tűznek szentelt kultuszokból származik. A P betű (Pirosz szimbóluma, görögül: tűz) és az X (a kereszt jele) a Szent Tűz létrehozásának a hieroglifáját jelképezi.”
“A Galíleai Rabbi egy Isten, mert teljesen befogadta a Kozmikus Krisztus princípiumát. Hermész, Krisna, Istenek, mert inkarnálták a Kozmikus Krisztust.”
“A Krisztusi princípium mindig ugyanaz. A Mesterek, akik inkarnálták, élő Buddhák. Ezek között pedig mindig léteznek hierarchiák. Jézus Buddha a Nagy Egyetemes Fehér Testvériségnek a legmagasztaltabb beavatottja.”
K.: Jó, ide jútva, akkor mondja el kérem, miként tekint a Gnózis a vallásokra?
V.: A Gnózis számára a vallások olyanok, mint holmi értékes szent gyöngyök az Istenség diadémjára fűzve. Ha a vallásokról egy összehasonlító tanulmányt készítünk, láthatjuk, hogy mindegyik ugyanazon oszlopokra támaszkodik. A vallás szó (szerk.: spanyolul Religion) egy latin kifejezésből ered: RELIGARE, vagyis, minden vallásos elvnek a célja “újra kötni”, egyesíteni az embert az Istenséggel, visszatérni az eredendő kiindulási ponthoz, a kísérleti filozófia LÉNYÉHEZ.
Tulajdonképpen csak egyetlen egységes és egyetemes vallás létezik. Ez a vallás különféle alakokat ölthet az idők és az emberiség igényeinek függvényében. Így hát abszurdnak bizonyulnak a vallási harcok, mert lényegükben mindegyik ugyanannak az egyetemes kozmikus vallásnak egy változata.
K.: Mondjon meg nekem egy dolgot, miért létezik annyi vallás?
V.: Mikor egy vallási forma beteljesítette küldetését, felbomlik. Jézus tulajdonképpen egy korszak vallási szükséglete volt. A pogány szerzetesi rend, a római birodalom vége felé, teljes bizalmatlanságba hullott. A tömegek már nem tisztelték a papokat, és a művészek a komédiáikban kigúnyolták az isteni rituálékat, szarkasztikusan űzve csúfot az Olimposz és Avernusz istenségeiből. Fájdalmas volt látni, amint az emberek Bacchus Istent utánozták, egy ittas nő képében, és máskor egy nagy hasú részegesként gúnyolták, amely szamáron ül; a csodálatos és áldott Vénusz Istennőt egy erkölcstelen nőnek ábrázolták, aki az orgiák élvezeteit járt keresni, Nimfákkal a nyomában, amelyeket szatírok követtek, Pánnal és Bacchusszal az élen.
Ebben a korszakban volt az, amikor sok pogány pap csavargóvá, komédiássá, bábossá vagy koldussá vált. Az átlagemberek gúnyt űztek belőlük és kövekkel üldözték el őket. Az a vallási forma már beteljesítette a küldetését, és már nem maradt más hátra, mint a halála. A világnak valami újra volt szüksége. Az egyetemes vallásnak egy új megnyilvánulási formára volt szüksége. Jézus volt akkor, annak az új kornak az elindítója. Jézus Krisztus volt tulajdonképpen az új kor isteni hőse.
Mi, gnosztikusok, nem vagyunk egyetlen vallás ellen sem, mivel ez abszurd lenne. Minden vallásra szükség van. Minden vallás a kozmikus, egyetemes és végtelen vallásnak a megnyilvánulása. Súlyos és sajnálatos lenne egy vallás nélküli nép. Hisszük azt, hogy minden vallási iskola, hit stb., egy küldetést töltenek be a tanításukkal. A fontos az, hogy az emberek kövessék a megértés és a szeretet útját. A szeretet nem árt senkinek, nem káros senkire. A Gnózis a láng, amelyből kinőnek a sokféle vallások, spirituális iskolák, hitek stb. A Gnózis Bölcsesség és Szeretet.
K.: Önök, gnosztikusok, elfogadják a keresztény szentségeket?
V.: Nyilvánvaló, hogy elismerjük a keresztény Szentségeket, de csak a valódi alakjukban. A Szentségek csodálatosak és valóban transzcendentális és gyakorlati magyarázataik vannak az emberi lény életére nézve.
K.: Mit akar ezzel mondani?
V.: Csupán azt, hogy az emberek úgy kapják a keresztény Szentségeket, mint valami egyszerű vallási formaságot, anélkül, hogy ismernék az egyes Szentségeknek a miértjét. Ez nagyon szomorú, mert az emberek valójában azért nem ápolják a hitüket, mert nem tudják igazán gyakorlatba ültetni ezeket a Szentségeket.
K.: De kérem, nézze, ez nem az emberek hibája...
V.: Bizonyosan, barátom, ez nem az emberek hibája, hanem a különböző magukat kereszténynek nevező vallásoknak a vallási vezetőinek a hibája.
K.: Rendben, akkor mondja el nekem, hogyan fogják fel maguk a keresztséget?
V.: A keresztség egy olyan szakrális ceremónia, amely nagyon fontos teológiai és metafizikai elemeket hordoz magában. Másfelől, a keresztség valami csodálatosnak az előzménye, amit a megkeresztelt egyén felnőttkorában gyakorlati úton ellenőrizhet. Ez a csodás valami az Alkímia tudománya. Az említett tudomány, amelyet napjaink materialista értelmiségijei és filozófusai megvetnek, egy valós és nagyon szent alappal rendelkezik. Az Alkímia által az emberi lény bizonyosan beteljesíti a Keresztség elveit. Mindig azt mondták, hogy a keresztséggel eltöröljük magunkból az Ádám és Éva által elkövetett eredendő bűnt, mikor elkövették a vétséget, hogy ne hallgassanak az isteni lényekre, és haraptak a vágy almájából. Mindezeket meg kell érteni, kedves barátom. Tudnunk kell, például, hogy Ádám és Éva nem egyetlen pár volt, akik a híres Paradicsomban éltek (angyali Tudati állapot). Ádám az összes férfit, Éva pedig az összes nőt jelképezi, akik Lemúria idején éltek. Lemúria valóban kontinensként létezett, ma pedig a Csendes-óceán alatt van eltűnve. Azon lemúriai időkben az emberiség először követte el azt a vétséget vagy bűnt, amit úgy nevezünk: PARÁZNÁLKODÁS. Akkortól kezdődően az emberiség megszokta, hogy elveszítse a szexuális vizeit, és ez szülte az állati Egót az emberi teremtmény belsőjében. Ezért, a Keresztségben, megkapjuk a keresztvizet és a bölcsesség sóját. A szüleink vagy a keresztszüleink is tartanak a kezükben egy fáklyát vagy gyertyát, hogy megmutassák, hogy a só és víz szimbolikája által fogjuk megkapni a Szent Tüzet, amely egy nap meg kell világosítson minket, és amely teljesen meg fogja semmisíteni a sokszoros és állati Egónkat. Kétségtelen, barátom, hogy ezen sorokban nem tudom mélyen elmagyarázni minden részletét annak, amit a só és a keresztvíz jelképez, mert ehhez egy gnosztikus előadásra lenne szükség az Alkímiáról. Az Alkímia által visszanyerhetjük a tisztaságot az elménkbe, a szívünkbe és a nemiségünkbe. Ez teszi a Keresztelés Szentségét igazán transzcendentálissá. Egyes keresztény vallások, mint a görög-keleti, még őriznek egyes nagyon régi elemeket a Kereszteléssel kapcsolatban. Például, a keresztelés ceremóniájában, minden más előtt, a keresztelendő gyermek keresztszüleit megkérik, hogy űzzék el a Sátánt (az Állati Egó), a levegőt a négy égtáj irányába fújva, keresztet formálva. Ez jelentős, mert a lehelet kapcsolatba hoz minket az isteni lehelettel, amelyet mindannyian hordozunk magunkban, és amely a lelki alapelemeinkből épül fel. Az Alkímia gyakorlásában ugyancsak elsődleges szerepet játszik a lélegzet irányítása. A levegő, a víz, a tűz és a föld az a négy elem, amely a bensőnkben a megvilágosodásunk csodáját hozzák létre. A levegőt folyamatosan belélegezzük, a vizet a nyirok nedvekben, a vérben és a teremtő erőinkben hordozzuk. A földet a csontjaink jelképezik és a tüzet pedig az érzékiségünk. Ha megtanuljuk befolyásolni ezeket az elemeket, az Alkímia útján, bizonyosan képesek leszünk eltörölni magunkból az eredendő bűnt, amelyet az emberiség ősei követtek el, és amely nem más, mint a PARÁZNÁLKODÁS.
K.: Őszintén szólva, maguknak gnosztikusoknak, úgy tűnik, hogy mindenre van válaszuk...
V.: Engedje meg, hogy szerényen azt mondjam, hogy a Gnózis az eredendő forrás, amelyből az összes Szentsége ered a régi keresztény, muzulmán, buddhista, taoista, hindu stb. stb. stb. hagyományoknak.
K.: És maguk hogyan látják, a Gnózisnak megfelelően, az Első Áldozás Szentségét?
V.: Ez egy másik nagyon szép Szentség, amely úgyszintén tele van szimbólumokkal. Emlékezzen, hogy az Első Áldozást a serdülőkorba érkezéskor ejtik meg. Vagyis akkor, mikor a serdülőkorba ért fiúnak vagy lánynak működésbe lépnek a szexuális erői. A régi Egyiptomban, a papok gyermekeinek serdülőkorukban tanították meg, hogyan irányítsák a teremtő erőiket. Így hát azt mondják, hogy az Első Áldozás alkalmával kapjuk meg Krisztus testét, vagyis a kozmikus Kresztoszt, a kozmikus szoláris energiát, amely a nemi csírák formájában található meg az ivarmirigyeinkben. Ezt az erőteljes energiát, amely az egész élet forrása, szimbolizálja az Áldozás ostyája, amelyet az említett Szentségnek a napján kapunk meg. Ezért a fiú nagyon különlegesen öltözik fel, és hasonlóképpen a lány is, mert azok a ruhák a lelki ruházatot jelképezik, amelyeket a jövőben létre kellesz hoznunk az Alkímia Szentsége által. A kislánynak egy könyv van a kezében, és ez a könyv jelképezi a középkori Bölcsek Higanyát, akik ismerői az átalakítások Művészetének.
K.: Meg tudná nekem magyarázni, hasonlóképpen, a Bérmálás Szentségét?
V.: A legnagyobb örömmel. A Bérmálás, ahogyan maga a kifejezés mondja, nem más, mint egy olyan Szentség, amely által a személy megerősíti a hitét a régebben kapott Szentségekben és a hűségét a vallásában. Mikor Bérmálunk, egy kis hamuport tesznek a homlokunkra, és ezt mondják: “Porból letté és porrá leszel”. Ez a mondat az állati Egónak szól, amelyet minden emberi lény magában hordoz. Bizonyos, hogy a Keresztség Szentsége és az Első Áldozás által megerősítjük az elhatározásunkat, hogy eltávolítsuk az állati Ént, az említett Szentségek gyakorlatba ültetésével. Ezért, a pap vagy a püspök, amely Bérmáltat ezt mondja előbb: “Én Róma püspöke vagyok, és, hogy ezt ne feledd: fogd”. A következő pillanatban egy pofont kapunk az arcunkra, hogy megtanuljunk kilépni a Tudat álmából, hogy a valóságra ébredjünk, és, hogy elválasszuk az ámulatot, amelybe, normális esetben, bele vagyunk süllyedve. Ugyanebből az okból kellett elmondanunk a Hiszek Egyet, az Üdvözlégyet és a Mi Atyánkot stb. Ezen a módon ellenőrzik, hogy mindaz, amit a Hiszek Egy, az Üdvözlégy és a Mi Atyánk mondanak, igazán meg lett-e értve az elménk szintjein, és elhatározottak vagyunk-e, hogy beteljesítsük az életünkben.
K.: Beszéljen nekem, kérem, a Házasságról, mint keresztény Szentségről...
V.: Nagy örömmel mondhatom a Házasságról, hogy minden addig kapott Szentség végleges megvalósításával jár. Vegyék észre, hogy az öltözék vagy a ruhák, amelyeket a jegyesek viselnek, hasonlatosak azokhoz, amit a kereszteléskor viselünk. A menyasszony a szép szoknyájával vagy a vőlegény a különleges öltönyében, az egzisztenciális testeink létrehozásáról, az Alkímia Szentsége által, beszélnek. Minden elem, amelyet a nász Szentségében találunk, különösen szimbolikus. Nem fogunk megállni, hogy ezen fejezetekben elemezzük mindezeket, mert ehhez sok más dolgot is el kellene magyaráznunk, amelyeket később mutatunk be. Ellenben igen, el fogunk magyarázni valami szépet ebből a ceremóniából. Az “ajándékra”, vagy a jelképes arany színű érmékre utalunk, amelyeket a vőlegény ad át a menyasszonynak a pap előtt. Ezek az érmék, összesen tizenhárom van, annak a szimbólumai, amelynek megfelelően a jegyesek maguk elé tűzik, hogy meghódítsák a Tudat tizenhárom egét, a tizenhárom gnosztikus aeont vagy a héber Kabbala tizenhárom szeráfját. Mindezek a teljes megszabadulásra utalnak, amelyre mindannyian vágyunk, akik az Istennel, a Lénnyel való újratalálkozásra vágyunk. Nyilvánvaló, hogy az érmék a szimbólumok, amelyek arról beszélnek, hogy mindent meg kell fizetni, és a teljes megszabadulásunkat pedig a Tudat Forradalmának a Három Tényezőjével kell kifizetnünk : a Halál (a pszichikai aggregátumaink vagy az alvilági ének halála), a Születés (az egzisztenciális vagy higanyos testeink létrehozása), és az Áldozat az emberiség javára (szeretni és segíteni a szükségben a felebarátainkat).
K.: És az Utolsó Kenetről mit mond a Gnózis?
V.: Az Utolsó Kenet Szentsége szintén nagyon fontos. Az Utolsó Kenetben a pap a haldoklónak Szentelt ostyát ad, és előtte a Gyónás ceremóniáját is elvégzik. Ennek évezredes eredete van. A régi Egyiptomban Ozírisz (az egyiptomi vallás Krisztusa) papja a haldoklóhoz közel ment, és egy ceremónia által, amit gnosztikusan Pratimokcha-nak nevezünk, a haldokló elmondta az éppen véget érő életének minden bűnét, és ekkor a pap közvetítőként működött a haldokló és az Égi Hierarchiák között. Azon papok felébredt Tudattal rendelkeztek, és kommunikáltak a Nagy Isteni Törvénnyel, bocsánatot kérve vagy könyörögve a személynek, amely a halottak világa felé való indulás pontján volt.
K.: Ez csodálatos, hihetetlen, varázslatos. De manapság a papok miért nem végzik el ezeket a dolgokat számunkra a halálunk óráján?
V.: Mert mindezen szakrális dolgok fokozatosan eltűntek napjaink keresztény vallási környezetéből, egyes keresztény vallások hanyatlása miatt és a saját tanítóik miatt, akiknek a Tudata ma alszik. Következésképpen ők vakok, akik vakokat vezetnek, és így sehová sem jutunk.
K.: És akkor manapság miért van annyi vallási harc?
V.: A vallási harcok oka a tudatlanságban van, amely aztán dogmákat, előítéleteket, mindenféle előre kialakított gondolatokat teremt. Ez a tudatlanság aztán a fanatizmus palástjába öltözik, és ezekből aztán egy sor, magukkal a vallási elvekkel teljesen ellentétes tettek jelennek meg. Az igazi vallás soha sem fogadna el dogmákat, mert egy dogmatikus vallás már a születésétől kezdve kudarcra van ítélve. A vallás bizonyítható kell legyen, megélhető kell legyen, megtapasztalt, hogy aztán megválthassa a Lelkeket.
Olyan mondatokat hallgatni, mint: én birtoklom az igazságot, vagy az én vallásom az egyetlen helyes, nagyrészt abszurdnak bizonyul, és nyilvánvaló tudatlanságra utal.
“Mégis, ezen gondolatsort folytatva, valami nagyon fontosat is figyelembe kell vennünk: minden elve, tanítása és útmutatása a vallási felekezeteknek semmire sem szolgálna, ha az egyén nem képes önmagában megtapasztalni őket”.
Ezért mi, gnosztikusok, a vallás dolgaiban, a legmélyebb formájában tanulmányozzuk a vallásosságot. A Gnózis a vallások tudományát tanulmányozza.
K.: Meg lehet-e tapasztalni ezeket a dolgokat, amikről a vallások beszélnek?
V.: A vallásosság, amelyet mi keresünk, különösen tudományos. A gnózis nem fogja alávetni magát, egy olyan Isten elfogadásának, amely egy trónusra van ültetve, az élőket és holtakat ítélve. A gnosztikus a tapasztalat alapján hozza létre a hitét, a megélés, az ellenőrzés alapján, és nem az elméletek alapján. Ezekben az időkben, amelyekben élünk, a vallás különvált a tudománytól, és a tudomány a vallástól. Egyesek harcolnak mások ellen, mások egyesek ellen. Mindenki az igazság birtokosának érzi magát, senki sem érzi, hogy tévedne.
Mégis, az a vallás, amely lenézi a tudományt, egy száraz vallás, száz százalékban fanatikus és dogmatikus. A tudomány, amely elutasítja a vallást, egy materialista tudomány, ateista, teljesen hiányoznak belőle az értékek és az elvek. Nem a végletekben található a balzsam, amelyet az igazságra áhítozók keresnek. A tézis és antitézis a szintézis felé kell, hogy haladjon; egy tudományos spiritualizmusba és egy spirituális tudományba kell lépnünk. Félre kell tennünk a fogalmi kettősséget, sürgős és halaszthatatlan, hogy egy transzcendentális monoteizmushoz csatlakozzunk; szükség van a vallásos tudományra és a tudományos vallásra.
K.: Amit maga mond, az rettentően forradalmi...
V.: Ezért elavult úgy gondolnunk a Gnózisra, mint valami egyszerű metafizikai áramlatra, amelyet a kereszténység keblébe kevertek. A Gnózis egy létfilozófiát alkot, saját arculattal, az összes népnek a legmélyebb, emelkedettebb és kifinomultabb ezoterikus vágyaiban gyökerezik, amelyeknek a történelme, sajnos, nem jól ismert napjaink történészei, teológusai, szociológusai és antropológusai előtt.
K.: A fogalmakat kiegészítve, megmondaná nekem, hogy ha a Gnózis hisz-e vagy elfogad-e egy felsőbb Istent?
V.: “Minden nemzet első Istene vagy Istenei kétneműek, nem is lehetne másképpen, mivel ősi szüleiknek tartották őket, kétnemű elődeiknek, mintegy isteni lényeknek és szent Isteneknek, ahogyan ma teszik a kínaiak (a taoizmusban) ”.
“Tulajdonképpen a mesterséges fogalma egy antropomorf, kizárólagos, a saját teremtésétől független Jehovának, egy kegyetlenség és zsarnokság trónjára felültetve, villámokat és mennydörgést szórva ezen szomorú emberi hangyabolyra, a tudatlanság eredménye, tisztán intellektuális bálványimádás”.
“Az igazságnak ezen hibás felfogása, sajnos hatalmába kerítette úgy a nyugati filozófust, mint bármely, a gnosztikus elemektől teljesen mentes hithez tartozó hívőt ”.
“Amit minden idők gnosztikusai visszautasítottak, az nem az ismeretlen Isten, az Egy és örökké jelenvaló a Természetben vagy az in absconditus Természetben, hanem az ortodox dogma Istene, a megtorlás törvényének (szemet szemért, fogat fogért) félelmetes bosszúálló istene”.
“A felsőbb istenség, gnosztikus értelemben beszélve, úgy is meghatározható, mint az AGNOSTOS THEOS, a héber Kabbala Absztrakt Abszolút Tere. A nem ismert, ismeretlen Isten; az Egyedüli Valóság, amelyből kiáramlanak az Elohimek (Angyalok vagy Istenek), bármely egyetemes teremtés hajnalán”.
JAH-HOVAH, bármelyikünk bensőjének a titkos Atya-Anyja következésképpen az igazi JEHOVAH.
“IOD, mint héber betű, úgyszíntén a MEMBRUM VIRILÉT jelképezi (férfi princípium). EVE, HEVE (ÉVA), ahogyan HEBE is, a fiatalság görög Istennője és Héraklész olimpiai menyasszonya, a YONI, az isteni kehely, az örök nő ”.
“Az isteni Galíleai Rabbi, ahelyett, hogy a zsidóság antropomorf Jehovájának hódoljon, az ő isteni férfi-nőjét imádta (Jah-Hovah), a belső Atya-Anyát”.
K.: Elfogadják önök Mózes tíz parancsolatát?
V.: Természetesen igen. De el kell mondanom, hogy ezoterikus nézőpontból, a valóságban 22 parancsolat van, amelyek után kell igazítsa az életét bármely ember, aki a teremtő szeme előtt jó akar lenni...
K.: De... miket beszél maga? Én sohasem hallottam 22 parancsolatról beszélni valakit, honnan vette ezt az állítást?
V.: Engedje meg elmondanom, hogy a tíz parancsolat, amelyet a judeo-keresztény vallás mutat be, és amelyet Mózes adott az emberiségnek, nem minden. Az történt, hogy Mózes és Jézus idejében az emberiség nem volt felkészülve, hogy nyilvánosan megkapja a 22 ösvényt vagy a 22 parancsolatot, amelyek a Lélek igazi és valódi szentségéhez vezetnek. Az egyiptomi Kabbala és a héber Kabbala mindig is 22 parancsolatot tanítottak az előrehaladottabb híveiknek, akik elmélyültek a Lény misztériumaiban.
K.: Újból zavarban maradtam, meg tudná mondani, hogy mi az a Cabala vagy Kabbala?
V.: Nagy örömmel barátom. A Kabbala az a vallásos tudomány, amely teljes egészükben felfedi a keresztény, héber, egyiptomi, perzsa, szufi stb. vallási szövegeket. Sok formája létezik a Kabbalának, annak a függvényében, hogy mit szeretnénk felfedni. Így például létezik numerikus Kabbala, amely a vallási szövegekben említett számjegyek vagy számok rejtélyeit fedi fel, de létezik még fonetikus Kabbala, amely neveknek a magyarázatát adja meg a bibliából, a talmudból vagy szanszkritból stb. Létezik továbbá szimbolikus Kabbala, a szent szimbólumok rejtélyeinek az értelmezésére stb. stb. stb. Ezért van a héber ábécének 22 héber betűje, és azonos az oka az antik egyiptomi vallásban jelenlévő 22 nagy arkánumnak, amelyek ma abba vannak összefoglalva, aminek a népszerű megnevezése: Tarot.
K.: És hogyan ismerhetném meg a másik 12 parancsolatot?
V.: A Gnózist tanulmányozásával és a Tudatot felébresztésével.
K.: Rendben, visszatérve a parancsolatokra, hogyan magyarázza ön a keresztény 10 parancsolatot? Például hogyan magyarázza az elsőt?
V.: Nézze, az első parancsolat azt mondja: „SZERESD A TE ISTENEDET MINDENEK FELETT”. Nem így van? Rendben. Mindenek előtt, kezdetnek, mindenki, aki kereszténynek tartja magát, meg kell tudja, hogy mi is az Isten. Ahogyan már az előző bekezdésekben már elmondtuk, hogy Isten nem egy képzeletbeli lény, egy szakállas öregember alakjában, a felhők felé helyezve és villámokat és mennydörgést szórva erre az emberi hangyabolyra. Nem. Meg kell értenünk, hogy ISTEN a LÉNY, és a LÉNY minden emberi lénynek a mélységeiben létezik. Bizonyosan, a LÉNY a LÉNY és a LÉNY létezésének az értelme maga a LÉNY, gnosztikus szemszögből magyarázva. Kétségtelen, hogy a LÉNY mindig is létezett, létezik és létezni fog, minden korszak rémisztő éjszakáinak kezdeteitől. A LÉNY megingathatatlan, megváltoztathatatlan, láthatatlan a testi szemeknek, de látható a lélek szemeinek, vagyis azoknak, aki felébresztették a belső látást vagy a tisztánlátást. Mi, gnosztikusok, tudjuk, hogy minden ember közeledhet a Valódi Lény inkarnálásához, vagyis az Egyetemes Istenségnek azon részecskéjéhez, amelyet mindannyian magunkban hordozunk. Ehhez viszont, hogy befogadjuk, az életünk összes erőfeszítését erre kell szánnunk. Ez természetesen nem lehetséges addig, amíg ezen törekvéssel szemben mások vannak előnyben. Vegye észre, hogy mennyire is valóságosak Mahatma Ghandhi szavai, mikor a keresztény vallásról beszélt. Ezt mondta: „a keresztények nem keresztények többé, mikor otthon kiürül a hűtőszekrényük, vagyis, amikor nem birtokolják azon ételeket, amelyeket akarnak”. Ez az egyszerű mondat leírja a módot, ahogyan látjuk és érezzük az Istent. Látjuk a mindennapi életben. Járunk a keresztény istentiszteletekre, és mindannyian csupa báránykáknak tűnünk, de amint kilépünk a templomból, a legkülönfélébb túlzásokba esünk. Elfeledkezünk „az Istenről, akit annyira szeretünk” és újból, különféle módokon sebezzük meg a felebarátunkat, újból megittasodunk, gondolatban, szóban és testben paráználkodunk, megcsalunk, hagyjunk, hogy felfaljon minket a falánkság, irigység, kapzsiság stb. stb. stb., és legközelebb, mikor gyónni megyünk, újból szentnek és minden bűntől szabadnak érezzük magunkat. Ez napjaink keresztény élete. Siralmas, de így van. Még a magukat keresztényeknek valló politikusok is háborúzni mennek, sokszor bármiféle indoklás nélkül és aztán így szólnak: a Pápa az a Pápa, de itt én kormányzok és sok ezer polgártársat egyenesen az ágyúk eleségéül küldök a háborúba. S mindezt kereszténységnek nevezzük.
Kezdetnek mindannyian egy komoly célunkká kellene tegyük az állati Egó eltávolítását, amely, amint már mondottuk, nemkívánatos többszörös lelki aggregátumokból áll. Ehhez fegyelemre és egy módszerre van szükségünk, amelyet a Gnózis tanít. Innentől kezdve egy nagyobb fokú Tudatosság fog születni bennünk, és ez a Tudat fokozatosan közel fog vinni a LÉNYHEZ, az Atyához, aki a titokban létezik, az Istenhez. Akkor az egyén elkezdi megtapasztalni az istenséggel kapcsolatban álló belső állapotokat, meg fogja ismerni annak a királyságát, akit Istennek neveznek (a belső világokat vagy érzékfeletti vagy felsőbb dimenziókat), és ott angyali lényekkel, istenségekkel, arkangyalokkal, általában isteni lényekkel léphet majd kapcsolatba, és ez a személy meg fogja tudni erősíteni, hogy a halál nem létezik stb.
Az Atyát szeretni, az Istent szeretni, az élet és a halál Misztériumainak a tanulmányozását jelenti. Viszont mondjon meg nekem ön egy dolgot, mivel töltik az emberek az idejüket? Hát pénzt és még több pénzt keresve, minden évben új autót, mobiltelefonokat keresve a legújabb technológiákkal, testépítő szalonokba járva, önimádattal a tükör előtt, arra törekedve, hogy minél csábítóbbak legyenek, keresik a legújabb rock vagy népzenei slágert, a nyári divattal vagy az őszi vagy a télivel stb. stb. Ezek a mai ember prioritásai. Nyilván lehet ellenvetéseket felhozni: bűn egy szezon-ruhát vagy egy mobiltelefont vennünk? Mi pedig ezt fogjuk válaszolni: természetesen nem. Viszont az egy dolog, hogy fel akarunk öltözni vagy kommunikálni akarunk, és egy másik, nagyon különböző dolog, hogy az elménk, a Tudat álmától elaltatva, csupán ezen banalitásokkal foglalkozzon és ne lépjen az örök igazságok mélységeibe. Mi nem akarunk fanatikusok lenni, megvetjük a fanatizmust. Ellenben vitathatatlan, hogy napjaink emberei nem emlékeznek az istenségre csak mikor kataklizmák történnek, egy nagyon nagy szerencsétlenség, és ez is legtöbb egy hetet tart vagy legtöbb egy hónapot. Aztán újból a hipnózisa alá von a Tudat álma. BARÁTOM, EZ A KEGYETLEN VALÓSÁGA A TÉNYEKNEK. Mikor valóban szeretjük az Istent, akkor tiszteljük a művét, az alkotását stb. És milyen tiszteletet adott ez az emberiség az atmoszférának, amelyet lélegzünk? És az összes tenger beszennyezése, ez vajon tisztelet az Istennel szemben? És a világ különböző részein az elhagyott gyermekek? És azok az emberek akik az éhségtől és mindenféle szerencsétlenségtől szenvednek az egész világon, ez vajon szeretet az Isten iránt? És annak a módja, ahogyan manapság kezeljük a családot? És az alávaló mód, ahogyan a szexualitást kezeljük, vajon az Isten iránti szeretetnek egy módja? És a mindenütt legalizált abortuszok, szeretet Isten iránt? És a laboratóriumokban megkínzott, majd, miután szórakoztunk rajtuk, az utcára hajított állatok, ez vajon szeretet Isten iránt? A valóságban nagyon messze állunk attól, amit Istennek nevezhetnénk, és ami valójában ismeretlen az emberek többsége előtt. Manapság sok egyházi így nevezi a híveket: „Isten Gyermekei”; mi válaszolunk: „Ha az Isten gyermekei lennénk, Isten műveit cselekednénk, de amit láthatunk az Ördög műve, metaforikusan szólva.”
Engedjék meg nekem, hogy befejezésképpen valamit hozzátegyek még. Ha igazán szeretnénk az Istent, mindenek felett, képesek lennénk az életünk folyását megváltoztatni abban a pillanatban, amikor az isteni princípiumok ellen vétenénk. Ellenben nagyon kevesen vannak azok, akik képesek mindent hátrahagyni, hogy a Valóság, az isteni, a lényeges keresésének szenteljék magukat. Mindenkit bűvöletbe ejtettek az új Istenek: az áruk nagy piacai, az üzlet, a tőzsde, a politikai vagy pénzügyi tekintély, a sportok stb. stb. stb.
Mikor igazán szeretünk valamit vagy valakit, akkor minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy megismerjük azt a valakit vagy valamit, amit annyira szeretünk. Ezért, ha szeretnénk az Istent, akkor érdekelne minket hogy érzi magát? Miből van? Hol él? Mióta létezik? Mi a feladata? Hogyan segíthetünk neki? Ön nem így gondolja? ...
Bizonyosan, önnek igaza van...
K.: A második parancsolatról ön mit mond?
V.: Emlékezzen, jó barátom, a második parancsolat ezt mondja: „NE TÉGY HAMIS TANÚBIZONYSÁGOT, ÉS SZENT NEVÉT HIÁBA FEL NE VEDD”.
K.: És ez valójában mit akar mondani?
V.: Csak nyugodtan, csak nyugodtan barátom. Tudnia kell, hogy mikor azt mondják, ne említsük az Isten nevét, és ne esküdjünk rá hiába, azt mondják nekünk, hogy, a bennünk levő, Isten neve, ami nem más, mint a belső Lény, teljesen szent. Már elmagyaráztam, hogy az Isten nem egy öregember, oda fel, a felhőkre helyezve, nem így van? Már elmondtam, hogy az Isten jelen van minden atomban és minden napban ebből a Világegyetemből. Úgyszintén elmondtam már, hogy minden személy bensőjében hordja a saját darabkáját Istenből, ami az ő igazi Valós, belső, mély Isteni Lelkéből áll. Így hát láthatja ön, hogy ez a LÉNY, amelyet ön és én magunkban hordunk nagyon szent és megvan a saját szent neve és annak a névnek semmi köze sincs ahhoz a földi névhez, amelyet maga visel. Például magát lehet, hogy Jánosnak, Péternek vagy Józsefnek hívják, de az ön igazi neve, barátom, az Atya neve, a Valódi Lényének a neve, és az név rettentően szent, és nem szabad hiába kiejteni, könnyelmű társalgásokban, sem öncélú beszélgetésekben stb. stb. stb. Az Atya neve a maga kiválóságában mantrikus, egy titkos erővel bír, amelyet a kiejtésével hoznak működésbe.
K.: Az mit akar mondani, hogy a LÉNY neve mantrikus?
V.: Mert az Atya neve, amely minden férfi vagy minden nő bensőjében titokban ott lakozik, az isteni nyelvből való és nem az ember által alkotottból. Az isteni nyelv mantrikus, ez azt jelenti, hogy amikor használják, helyzeteket hoz létre, eseményeket módosít, gyökeres változásokat idéz elő.
K.: Ez az isteni nyelv honnan ered, ki alkotta?
V.: El kell mondanom, hogy az isteni nyelvet maga az Istenség alkotta, mikor ezt a Világegyetemet és az embert megalkotta, az Istenség által alkotva, akkoriban, azon nagyon távoli időkben, magának az Istenségnek a képére és hasonlatosságára. Erre utalnak a Szent Írások, amikor azt állítják, hogy Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Akkoriban az ember androgin volt, és az Isteni nyelv nagyon tiszta ortóját beszélte.
Ezen az Aranynyelven kommunikáltak az emberi lények a Teremtés Hajnalán, és nem létezett más, csak ez a Szent Nyelv. Mikor, később, közbejött az emberiség angyali bukása, akkor az ember elveszítette a Szent Nyelv beszélésének az ajándékát, és létrehozta a különböző nyelveket, amelyek ma léteznek, és amelyeket a Bábel tornya jelképez, amelyről a Szent Írások beszélnek. Azzal a Szent Nyelvvel az ember uralta a Természet Elemeit, képes volt vulkánkitöréseket indítani vagy megenyhíteni, orkánokat szítani vagy megszüntetni. Minden mai nyelv ennek az ősi Isteni Nyelvnek a karikatúrájából ered. Mégis, ha az ember, az emberi Lélek, el is veszítette az isteni elemeit, a Valódi Lény sohasem veszíti el, mert Ő AZ Ő, ő az aki volt, aki van és aki örökké lesz. Ezért a LÉNY továbbra is megőrzi az ő szent nevét és minden erőit, ezen kozmikus nap hajnalától kezdve.
K.: Én hogyan ismerhetném meg az én benső Lényem nevét?
V.: A Tudat felébresztésével, az embertelen részek eltávolításával, amelyek fogva tartják a Tudatot, a pszichikai aggregátumok felbontásával, amelyeket mindannyian hordozunk a bensőnkben.
K.: Meg tudná ön mondani nekem a maga egy isteni lény szent nevét?
V.: Nagyon szívesen, mert nagyon sok létezik. Látja, minden angyalnak megvan a szent neve. Így például Mihály arkangyal, Mikael vagy Mihail, ezzel a névvel van kifejezve. Hasonlóan Gábrielt így hívják, mert ez az ő titkos neve. Az írások beszélnek a Föld Szelleméről, és Melkizedeknek nevezik. Jézus Krisztus neve bizonyosan: Jeshua, ami „Megmentőt” jelent, és láthatja, hogyan áldozta fel magát, hogy megmutassa nekünk a belső önmegmentés útját.
Nagyon sok isteni Lény van, és mindegyikük a saját áldott nevével, amelyet soha nem kell frivol vagy profán beszélgetésekben használni. Ezért bűn az Isten nevére hivatkoznunk (a saját LÉNYÜNK) egy köznapi beszélgetésben, vagy, hogy Isten (a LÉNY) nevére hiába esküdjünk, mert tulajdonképpen az Isten, a Lényünk vagy az Isteni Lelkünk szent természete ellen vétünk. Érti ön, most már, hogy miért létezik ez a második parancsolat?
Természetesen igen, teljesen értem és belátom. Igen, igen ...
K.: Kérem, mondjom meg egy dolgot. Ha én megismerném a LÉNYEM nevét vagy a bensőmben levő Isten nevét, képes lennék ide hívni, tudnék beszélni vele stb.?
V.: Rendben, az egy dolog, hogy ön megtudja a Valódi benső Lényének a nevét, és, bocsásson meg, de az egy másik dolog, hogy ön ennek köszönhetően képes legyen akkor beszélni a Valódi Lényével, amikor akar. Amiről viszont biztosíthatom, az, hogy ha ön ismeri a Valódi Lényének a nevét, és a magatartása a helyes érzésekre, a helyes gondolkodásmódra és a helyes cselekvésre alapul, és erre alapozva, ön folyamatosan imádkozik, az ő szent nevét invokálva az imában, ő könnyeben meg fogja hallgatni az ön imáját, mint sok más isteni lény, akiknek az emberi lelkük, tőlük különválva, a kárhozat útját járják. Más szavakkal, ön jobban fog közeledni a LÉNYHEZ, mint más személyek, akik amellett, hogy nem ismerik a Lényük nevét, olyan dolgokat tesznek, amelyek magának a LÉNYNEK az erkölcse ellen vétenek.
K.: Van valami jelentése az egyes személyek Lényének a nevének?
V.: Természetesen. Lássa, hogy a név, amelyet Rafael angyal visel, ezt jelenti: „Isten Orvossága” és ő az orvoslás Atyja. Mihály vagy Mihail ezt jelenti: „Isten Ereje”, és így tovább. Mózes ezt jelenti: „A vizekből megmentett”, Izsák jelentése: „Az élő víz kútja” stb. stb. stb.
K.: Bámulatos mindaz, amit maga mond, igazán bámulatos...
V.: El kell mondanom, hogy mindez csupán a Gnózis alapvető ismerete, ha ön kitartó, és elmélyül a tanulmányainkban, sokkal fontosabb és bámulatosabb dolgokat fog megismerni, mint ezek, amiket eddig magyaráztam.
K.: Barátom, tudna valamit mondani a harmadik keresztény parancsolatról? Azt hiszem, ha jól emlékszem, így szól: „TARTSD TISZTELETBEN AZ ÜNNEPEKET”. Mit jelent ez?...
V.: Mindenek előtt tudnia kell, hogy leginkább vallási természetűek azon ünnepek, amelyekre itt utalunk. Így, amikor azt kérik tőlünk, hogy „tiszteljük az ünnepeket”, azt kérik, hogy emlékezzünk az egyes ünnepekhez kapcsolódó dátumokra, mert nyilván mindezen ünnepségek transzcendentális események isteni vetületéről emlékeznek meg. Például: A nagy Kabír, Názáreti Jézus születése, Mária, A Megváltó Édesanyjának Mennybemenetele, a Nagyhét, s mindaz, amit körülölel stb. stb. stb. Sajnos, ha ön őszinte akar lenni, nem tagadhatja, hogy manapság az emberi tömegek nem csupán a mély vallási értékekről feledkeztek meg, de ráadásul, a magatartásukkal megszentségtelenítették mindazt, ami az olyan ünnepek a környezetébe tartozik, amelyek a keresztény történelem szent tetteiről emlékeznek meg. A mai emberek csupán az élvezetre, a folytonos megelégedésre, testi élvezetekre gondolnak, amit a filozófia HEDONIZMUSNAK nevezett. Amikor pedig egy vallási ünnep közeleg és meg kellene ünnepelnünk, akkor az emberek a világ kormányai által a nyilvános ünneplésre meghirdetett napokat arra használják, hogy a tengeren, a hegyekben mulassanak, megrészegedjenek, majd pedig ezeket megkeverik imákkal és utcai táncokkal, és mindezeket nevetséges módon így nevezik: HIT. Észreveheti micsoda ellentmondás... Kétségtelen, hogy ezen elhibázott magatartásnak az alapja nem más, mint az ismeretek teljes hiánya arról, amit a vallási események önmagukban jelképeznek és ez annak a konkrét dolognak köszönhető, hogy maguk a lecsúszott egyházak nem magyarázták el híveiknek a valóságát annak, amit egy egyénnek a Tudat egeibe, a felsőbb világokba, vagy Einstein és Hinton párhuzamos Univerzumaiba való emelkedése jelent. Az emberek semmit sem tudnak az igazságról, egy Asziszi Szent Ferenc lebegéseiről, azt sem értik, hogy Jézus miért ünnepelte meg az utolsó vacsoráját az Apostolokkal, azon Csütörtöki napon, amelyet aztán Nagy Csütörtöknek neveztek, vagy Jézus az első csodatétele miért volt a víz borrá változtatása, a csoda, amelyet egy Kánában megült menyegzőn vitt végbe. Ha az egyházak tudományos és metafizikai formában megmagyaráznák ezeket az eseményeket, akkor az emberek mély tisztelettel és miszticizmussal telt lélekkel járnának a templomokba, és végeznének a természetellenes bacchanáliákkal, amelyeket az emberi lények éppen a vallási jelentést hordozó napokon végeznek.
K.: Akkor pedig miért adják ezen vallásos napoknak az „ünnep” nevet?
V.: Egész egyszerűen azért, mert a Lélek ünnepei. A lélek gyönyörködik a vallási szertartásokban és cselekedetekben, mert a Lelkünk a belső világok ezen hangulatában bontakozik ki, az asztrális, mentális vagy kauzális világban stb. stb.
K.: Önök, gnosztikusok, hogyan tartják az ünnepeket?
V.: Mi böjttel, meditációval, zarándoklatokkal és ezoterikus gyakorlatokkal tartjuk, amelyek kapcsolatba helyeznek egyik vagy másik vallási ünnephez kötődő erőkkel. Így a misztikus megtapasztalással is tápláljuk a hitünket, és nem csupán az elméletek által.
K.: Mit tud mondani a negyedik parancsolatról?
V.: Kedves beszélgetőtársam, a negyedik parancsolat így szól: “TISZTELD ATYÁDAT ÉS ANYÁDAT”. Igaz?
K.: Igen, nagyon is igaz, de tulajdonképpen mit is jelent a Szüleinket tisztelni?
V.: Mindenek előtt emlékezzünk Hermész Triszmegisztosz smaragd táblájára, amely így szól: „Ahogyan fent, úgy lent is, ahogyan lent, úgy fent is”. Ez egy olyan irat, amelyet a Bölcsesség egy nagy Mestere dolgozott ki az antik Egyiptom idején, és akit Hermész Triszmegisztosznak hívnak. Ezen filozófiai kijelentéssel összhangban: „A végtelenül nagy analóg a végtelenül kicsivel, és ami a felsőbb dimenziókban, vagy a vallások egeiben létezik,annak, tehát, a megfelelője valami vagy valaki ebből a fizikai világból, amelyben most vagyunk”.
Összegzésképpen következtethetünk, hogy amiképpen van egy Atyánk és Anyánk, akik erre a világra hoztak, családiasan szólva, hasonlóképpen maga és én és, minden, az ezt a világot benépesítő lény bensőjében van egy égi Atya és egy mennyei Anya. Ők egy nagyon szent pár, beleértve minden ősi transzcendentális jellegű vallási formát. Vegye észre ahogyan a zsidók nevezik Jehovát: IOD-HEVE. IOD egy férfinemű rész ás HEVE egy nőnemű. Így az ISTEN egy kétnemű, bipoláris lény a makrokozmoszban és minden emberi lény bensőjében pedig a LÉNY, amelyről már bőven beszéltünk. Így hát a LÉNY, kedves barátom, a belsőnkben két polaritásba kettőződik, egy férfi és egy nőneműbe. A férfinemű az Atya, aki a titokban létezik, és akinek megvan a szent neve, amelyet nem kell hiába kiejteni, ahogyan már elmondtuk a második parancsolat magyarázatában. A nőnemű rész az imádatra méltó belső Anyácskánk, akihez mi, gnosztikusok, egy nagyon különleges módon imádkozunk. Ezek a mi igazi Szüleink, mivel a mi lelki szüleink. Még a bolygónkon levő élet hajnalától fogva léteznek a bensőnkben. Ők megváltoztathatatlanok, örökkévalóak, mivel tulajdonképpen az EGYETEMES ISTEN egy részét alkotják, azonban a bensőnkben. Vitán felül, ahogyan az anyagi Szüleinket szeretjük és tiszteljük, mert világra hoztak, mert tanítottak, mert tápláltak, útbaigazítottak stb. stb., annál inkább kell tisztelnünk a spirituális Szüleinket, akik a létünk értelmei, és életünk igazi Lényege.
El kell mondanunk, hogy amíg a fizikai Szüleink egy napon eltűnhetnek az életünkből, mert meg fognak halni, ezzel szemben a spirituális Szüleink sohasem fognak tőlünk eltávolodni, még a halálunk óráján sem. Íme a belső Atya és a spirituális Anyácskánk nagysága. Ők, a mi spirituális Szüleink alkotják az Isteni Misztériumot, amelyet fel kell tárnunk a bensőnkben, és, mikor elérjük ezen Misztérium feltárását, akkor mondhatjuk, hogy elvégeztük az önmegvalósítást...
K.: De hogyan tisztelhetjük azon Isteni Lényeket vagy belső Szülőket, akikről maga beszél?
V.: Ez nagyon egyszerű. Arról van szó, hogy egy nagyon alapvető és könnyen alkalmazható szabályt gyakoroljunk az életünkben. Amit akarok mondani, az, hogy szükségünk van a HELYES ÉRZÉS MÓDJÁRA, HELYES GONDOLKODÁSMÓDRA ÉS HELYES CSELEKVÉSMÓDRA. Mikor ön jót tesz a felebarátaival, mikor elpusztítja a pszichikai aggregátumait, amelyekről az előző sorokban beszéltünk, mikor a Lelkének a létrehozásáért, és a teljességében való létrehozásáért harcol, akkor ön tiszteli a belső Szüleit, és ez nagyszerű. Mivel amit a belső Szüleink akarnak, az éppen az, hogy létrehozzuk a Lelki Princípiumainkat, hogy úgy a fizikai világban, mint a belső világokban kapcsolatban lehessünk velük. Mikor a Lélek megismeri a belső Szüleit, és kapcsolatban van velük, végül is, azok akaratát cselekedve, akkor lesz beteljesülve az Istenség akarata. Hogy az Ember isteniesüljön, és az Isteni pedig emberiesüljön.
K.: Egy pillanat, egy pillanat, ön az mondja, hogy elérhetjük, hogy fizikailag és belsőleg is kapcsolatban legyünk a belső Szüleinkkel? Vajon lehetséges-e kapcsolatba lépnünk az égi Atyával a fizikai világban?
V.: Ön is láthatja, hogy mikor valaki kapcsolatba lép a belső Szüleivel, akkor elkezdi ezek hatását érezni, úgy az anyagi síkon, mint a lelki, pszichikai vagy spirituálisban is. Így, például, mikor önnek folytonos kapcsolata lesz az Atyával, amely most titokban létezik, akkor fog elkezdeni úgy érezni, gondolkodni és cselekedni, ahogyan ő teszi. Ezen a módon ön az Atya akaratát fogja cselekedni, úgy a mennyben (a belső világokban), mint a földön is (az anyagi világban). Ez végképpen a felhívás, amit tesz az Úr imája, a Mi Atyánk. Ön néhány másodperc alatt tudni fogja, hogy el kell-e utaznia erre vagy arra a helyre, vagy le kell mondania azt az utazást, mert veszélyes lenne, ön meg fogja tudni, hogy kell-e tanulnia ezt vagy azt a mesterséget, csupán a szívére összpontosítva és megkérdezve a LÉNYT erről. A LÉNY automatikusan fog válaszolni az intuíció útján és, engedje meg, hogy ezt mondjam, az intuíció sohasem téved, mert az Atya akarata, és az Atya soha nem téved. Érti most már, hogy miért lehetséges fizikailag és spirituálisan kapcsolatba lépnünk a belső Szüleinkkel.
K.: Igen, most már értem... Beszéljen nekem, kérem, az ötödik parancsolatról, mit tud mondani?
V.: Nagy örömmel. Az ötödik parancsolat ezt mondja: „NE ÖLJ”. Ellenben ez sok mindent maga után von. Önnek ismernie kell az első bűnt, amit az emberiség elkövetett, ami a Szent Írások után Ábel meggyilkolása volt, Káin által. Kétségtelen, hogy ez szimbolikus, mert Káin az emberi elmét jelképezi (amely olyan mint Káin, vadászó, kimért, hideg stb.), míg Ábel ellenben a Lélek, az Esszencia, mindig készen arra, hogy magából a legjobbat áldozza az Istennek, ezért volt pásztor. Kétségtelen, hogy az emberiség évezredek és évmilliók óta követ el bűnöket. Mióta az emberiség elveszítette az Isteni, angyali mivoltát, és az Énbe, az Egóba zárva maradt, az emberi lény nem tett egyebet, minthogy vétségeket kövessen el, hogy öljön, hogy gyilkoljon. El kell mondanunk, hogy a legsúlyosabb bűn a Nagy Isteni Törvény előtt bizonyosan véget vetni egy felebarátunk életének, ez nagyon súlyos. Súlyos, mert automatikusan megszakítjuk a tervet vagy programot, amelyet a halott személy Valós Lénye tartogatott számára. Ezen a módon, mi, gyilkolván, megszakítjuk az isteni terveket, amelyek az általunk megölt ember számára léteztek. Hozzá kell tennünk, hogy nem csupán ökölcsapásokkal vagy golyókkal ölhetünk, hanem éppen úgy megöljhetjük a személyeket az általunk keltett morális szenvedéssel, gyilkos tekintettel, amelyek lelkileg és testileg is tönkre tudnak tenni egy személyt. Még a természet teremtményeit is megöljük, anélkül, hogy igazán szükségünk lenne a húsukra. Például a szárnyasokat (tyúkokat) nagyon kegyetlen módon ölik meg, élve közös gödrökbe temetve őket, amelyekbe nagy mennyiségű homokot dobnak és mindezt, ezt az egészet, azért, mert már nem termelnek tojást valamelyik neveldének. Ezek úgyszintén bűntettek. Egész hektárnyi területeket tesznek a földdel egyenlővé, szándékos gyújtogatással, hogy aztán üzletet csináljanak az égett fából, anélkül, hogy a légköri következményekre gondolnának, ami ezt a bűnt az egész emberiségre vonja (sivatagosodás, ivóvízhiány, éhínség stb.). Úgyszintén megölik a tengereket és az óceánokat, mindenféle, a tengeri élőlényekre ártalmas mérgező anyagokat hajítva beléjük, hogy majd aztán eljusson, a táplálékláncon keresztül, az emberi lénybe is. Mindezeket jelenti ölni. Indiában, a Hindu vallás keretein belül őrzik azt a bölcs elfogadást, hogy bármely ásvány, növény vagy állat rendelkezik lélekkel vagy lelki princípiumokkal. Ez teljességgel igaz, de az intellektuális materializmus azt akarja elhitetni velünk, hogy magatehetetlen anyagokról van szó, ami abszurd.
Ezért, barátom, tudatosítania kell a tényt, hogy senkit nincs jogunk megölni. Mégis, létezik egy ezoterikus törvény, amit az EGYETEMES KÖZÖS KOZMIKUS TROGOAUTOEGOKRATIKUS törvények neveznek. Ez a törvény ezt jelenti: „Lenyelni és lenyeletni” és ezen a módon tartja fenn magát a természetes és kozmikus egyensúly. Így például az erdőben az egér megesz egy rovart viszont a prérifarkas az egeret eszi meg és később lehet, hogy az oroszlán eszi meg a prérifarkast és így tovább, folytonosan. Viszont ebben az esetben túlélési ösztönből öli meg egyik állat a másikat, és a Dévák (a Természetet felügyelő angyalok) ismerik és irányítják ezt a jelenséget. A jelenlegi Ember esetén, amit láthatunk, az egy visszaélés, és egy teljes tönkretétele ennek a bölcs KÖZÖS KOZMIKUS TROGOAUTOEGOKRATIKUS Törvénynek, mert egyszerű élvezetből öljük az állatokat, emberi gőgből, hogy lefényképezhessünk magunkat a szerencsétlen halott állattal, hogy elefántcsontokat vagy egzotikus állati bőröket gyűjtsünk stb. stb. stb. Mindezek azt mutatják, hogy az ember a Természet legnagyobb ragadozója, mert a Tudata teljességgel alszik, és nincs a helyén.
K.: De, az alapján, amit ön mond, a normális étrendünkben nem ehetünk húst?
V.: Nem, nem, barátom. Engedje meg, hogy azt mondjam, egy dolog helyesen, kiegyensúlyozottan étkezni, mert különben testi gyengeséghez jutnánk, és megbetegednénk. Amit mondok, az, hogy nem helyes egyszerű önző élvezetből állatokat ölnünk, puszta szadizmusból stb. Ön hogyan gondolja, például helyes-e, hogy a sarkvidékre megyünk fókákat keresni és ütésekkel megöljük őket, azzal az egyetlen céllal, hogy elvegyük a bőrüket, és ott hagyjuk őket lenyúzva a fagyban. Ön azt hiszi, hogy ez jellemző az emberi lényekre? Ami történik, az, hogy esztelen, vad módon erőszakoljuk a Természetet, és így elpusztítjuk a környezetet és a saját jövőnket. De még ennél is több, a legsúlyosabb, hogy milyen embertelen, ahogy szárnyasokat nevelünk (például csirkét vagy tyúkot). Ketrecekbe zárjuk őket, amelyekben még mozogni sem tudnak, és ezeket a ketreceket azért világítjuk, hogy ezek a szerencsétlen állatkák egyenek és megállás nélkül egyenek, hogy hamar meghízzanak, hogy aztán emberi fogyasztásra legyenek eladva. Nyilvánvaló, hogy ezek a húsok tele vannak toxinokkal, mivel ezek a szárnyasok stresszel telve növekedtek. Mikor mi megesszük ezeket a húsokat, ugyanezeket a toxinokat visszük be a szervezetünkbe, és ezért a mi generációnk egy sor egészségügyi gonddal küzd, amelyektől az emberek ezelőtt nem szenvedtek. Hasonlóképpen történik a tehenekkel, bárányokkal, kecskékkel, amelyeket emberi fogyasztásra szánnak. Mindezekből egy teljes tudatlanság tűnik ki és tökéletesen önző hozzáállás, mivelhogy ami érdekel, csupán az, hogy eladjunk, eladjunk és eladjunk, anélkül, hogy fontosak lennének ennek az eladásnak a következményei.
K.: Bizonyos egyházak a katekéziseikben azt állítják, hogy egyes háborúk igazolhatóak. Ön, a Gnózisnak megfelelően, mit hisz?
V.: Válaszolok az ön kérdésére. Egyetlen háború sem igazolható, mert a háborúk halált és pusztítást hoznak. Az más, ha önt megtámadják, és akkor nem marad más választása, mint megvédenie magát, mert ha nem védi meg magát, akkor tettestársává válik egy bűntettnek az emberek és az Istenség szemei előtt. Viszont csak ebben az esetben igazolható, hogy erőhöz forduljunk, hogy megvédjük magunkat.
K.: Akkor viszont, hogyan nézi ön a fegyveripart, amellyel sok ország rendelkezik?
V.: Nos, egész egyszerűen, ez azt bizonyítja, hogy száz százalékban öntudatlanok vagyunk. Ez annak a ténynek a bizonyítéka, hogy az emberi lény nem civilizált, hogy az úgynevezett ember nem létezik, és, hogy ami helyette létezik, az egy emberszabású, amelyet számtalan förtelmes önző entitás irányít, amelyek a legkisebb szánalmat sem érzik a felebarátaik iránt. Ami nevetségesnek bizonyul és félelmetesen nevetséges az, hogy sok világpolitikai vezető magát kereszténynek, muzulmánnak vagy zsidónak nevezi, és még részt is vesznek a vallási szertartásokon vagy vallási testületek tagjai is, és mégis ugyanazok, akik aztán fegyvereladási szerződéseket írnak alá más népekkel, hogy egymást mészárolják, hogy egyikük a másikat elpusztítsa, és ez nem más, mint képmutatás és farizeuskodás, annak is a legaljasabb formája. Jó okkal mondotta a nagyon tisztelt Mahatma Ghandi: „A keresztények addig keresztények, amíg a hűtőszekrényük tele van élelemmel”. Mikor kiürül a hűtő képesek hadat üzenni, anélkül, hogy lenne jelentősége kinek. Emlékezzen, anélkül, hogy túl messzire mennénk, a volt Jugoszláviából a polgárháborúra. Ott a legborzalmasabb módon ölték egymást keresztények és muzulmánok. Viszont mikor megkérdezik a háborúk nagy urait, hogy miért engedték meg ezt a háborút, akkor ők azt mondják, hogy becsületbeli, nemzeti vagy nemzetvédelmi okokból stb. stb. stb. és mindezek nem másak, mint az állati Egó kibúvói, hogy igazolja az aberrációit. Az Én, az Egó soha nem fogja elismeri a bűnösségét, mindig intellektuális vagy ködösítő kibúvókat keres, hogy igazolja az igazának a hiányát.
K.: Bocsásson meg, de ön az abortuszt gyilkosságnak tartja, egy ártatlan megölésének egy formájának?
V.: Teljességgel. Az abortusz minden szempontból bűn. Az abortusz nem igazolható, mert egy nő méhében a születendő életet Isten női aspektusa irányítja, az Isten Anya, vagy a mi belső személyes Anyácskánk, akiről már beszéltünk, mikor a negyedik parancsolatot magyaráztuk, emlékszik? Ő az, aki mozgásba hozza a szervezetünkben az atomi kombinációkat, amelyek egy magzatnak életet adnak. Ő az, aki egyesíti az atomokat, molekulákat, sejteket stb., hogy később egy Lélek által lakott, új emberi szervezett létezhessen. Nem igaz, amit sok tudós mond, hogy a magzat nem érez fájdalmat, mikor az abortuszt elindítják, mivel bizonyított, hogy maga a magzat próbál védekezni a kampók ellen, amelyeket az orvosok vezetnek be, mikor el akarják távolítani a magzatot az anya méhéből. Ezt egy miniatűr kamerával bizonyították be, amely lefilmezte azokat a pillanatokat, mikor megpróbálnak egy abortuszt végezni, és a jelenetek félelmetesek. Ott látszik a magzat, amint megpróbálja elkerülni azon kampókat, amelyek a nyakánál vagy a fejénél próbálják megfogni.
K.: Ellenben néha azt mondják, hogy jobb egy abortuszt végezni, mert különben az anya meghalhat, ha megszüli a teremtményt. Erről mit hisz a Gnózis?
V.: Láthatja ön is. Ha az emberiség ismerné a Gnózis kulcsait, sok gondot, ezekből, elkerülne. Először is emlékezzen, hogy a Gnózis ismer olyan módszereket, amelyek által teljes szexuális életünk lehet, anélkül, hogy terhességet okoznánk, és mindezt egy természetes úton. Ez az első. Viszont egy olyan esetben, amilyet ön említett, a Gnózisnak szintén vannak különleges eljárásai, amelyek által az Isteni Rendeket kérhetjük, hogy oldják meg ezt a helyzetet. Például vannak módszerek, amelyek által spontán módon megszakadhat az a terhesség és az a nő bűntől mentes maradna a Nagy Isteni Törvény előtt. Így az a nő életben maradna és nem hordozná a szívében a saját teremtménye megölésének a stigmáját. S még ennél többet is mondhatok, lehetséges, hogy az Isteni Rendek, amelyekről az előbb beszéltem, úgy alakítsák a dolgokat, hogy a magzat is megszülessen és az anya se haljon meg.